Akár egy popsztárnak, úgy cseng az idén hetvenesztendős, olasz festő-, video- és performansz-művésznek a neve: Emilio Morandi. Peresze, ki mondta, hogy egy popsztárnak feltétlenül a hangját vagy a hangszerét kell hallatnia ahhoz, hogy ikonná váljon? Miért ne tudhatná a képzőművészet húrjait úgy pengetni, hogy az kiüsse még a legprofibb erősítőket is? Emilio Morandi, éltes kora ellenére friss és előre tekintő „muzsikus”. 1979 óta aktív résztvevője a nemzetközi mail art mozgalomnak, és nagyjából alig van olyan nagy nemzetközi kiállítás vagy biennále, ahol ne képviseltetné magát egy-egy lélekbolygató videomunkával, installációval. Sok egyéb mellett egyik legkedvesebb titulusa a „Swierkiewicz Róbert barátja” címke, mellyel 1982 óta büszkélkedhet. Számtalan közös projektet hoztak létre együtt: 1982-ben a Vitorlásokat, 1985-ben a Hajat, 1990-ben pedig egy közös performanszt adtak elő Bergamóban Gondolkodó gyomor címmel. Ötletét T. D. Suzuki előadása adta, aki egy konferencián felszólaló bennszülött afrikai törzsről mesélt, akik élénken tiltakoztak azon tudományos kutatásokkal alátámasztott nézet miatt, mely szerint az emberi szervezet döntő és vezető szerepe bizony az agyat illeti. A bennszülött törzs megfellebbezhetetlen véleménye szerint ugyanis nem az agy, hanem a gyomor dönt az élet legtöbb területén! Mostani kiállításunkon az akkori performansz dokumentációja, ezen kívül Morandi és Swierkiewicz új munkáit láthatja a közönség.
|