Juno
2008-11. szám / KG
A tinédzserkori hasfájásokkal tele a multiplex: a vásznon egymást váltják a szüzességüktől szabadulni vágyó Mórickák, akiknek mindenről, de tényleg mindenről ugyanaz jut az eszükbe.
Az egyen nyomoroknak persze nem feltétlenül kéne egyen arcokat szülniük, a tinédzserfilmezés gyakorlata azonban mást mutat: az utolsó vígjátéki kamaszhős, akinek az arca kivált valamelyest a pattanásos tömegből, Wes Anderson idestova 10 éve bemutatott Okostojásának koravén strébere volt, Jason Schwarzman hátulgombolós alakításában.  Amilyen ritka madár volt a Schwarzman által alakított Max Fischer, olyan eredeti jelenség Ellen Page Junója is: ő Jason Reitman filmjének hősnője, egy felvágott nyelvű gimnazista, aki egy szép szerelmes éjszakát követően kénytelen szembenézni a tinédzserkori terhesség valamennyi nehézségével. Bár Juno sokkal hétköznapibb teremtés Anderson szereplőinél, abban mindkét film rokon egymással, hogy nem kezelik le, sőt, korra való tekintet nélkül, a lehető legkomolyabban veszik éretlen hőseiket. A feladat látszólag egyszerű, ám Juno harsány fordulatoktól mentes, terhes mindennapjaiban ott rejtőzik a szappanopera-dramaturgia veszélye, amely már számos rendező vesztét okozta. Többek között Reitmanét is, hiszen erre ment rá első filmje, az ígéretesen induló Thank You For Smoking is. Második nekifutásra azonban sikerült felülemelkedni a poéngyártás gépies (bár távolról sem lebecsülendő) ügymenetén, és érző lényt kreálni egy forgatókönyvíró leleményből. Hogy milyen ritka jelenség az ilyen, bizonyítja az is, hogy a vígjátékokkal egyébként hadilábon álló Amerikai Filmakadémia négy Oscar-jelöléssel fejezte ki háláját.
Juno
Amerikai, feliratos film
Rendező: Jason Reitman | hirdetés
 |
|
Főszereplők: Ellen Page, Michael Cera, Jennifer Garner, Jason Bateman, Allison Janney, J. K. Simmons
96 perc
Forgalmazó: Best Hollywood
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
