Kritika (3)
Elveszett személyek körzete
2010-06. szám / GK
Europuding – így hívják félhivatalosan azokat a több ország pénzéből összerakott, európai koprodukciókat, melyek – tán épp amiatt, mert annyi a résztvevő és olyan nagy a közös nevező kényszere – a sok bába közt
 elvesztik (ha egyáltalán volt nekik ilyen) saját egyéniségüket, s valami összeurópai érzékenységnek, képi világnak és mondanivalónak igyekeznek megfelelni. Az Elveszett személyek körzete pont ilyen puding: egy szépen fényképezett, valóságból vétetett vendégmunkásdráma, melyben minden szereplő a homlokára írva cipeli a sorsát, mígnem az úgy dönt – másfél-két óra elteltével –, hogy beteljesül. Ahol úgy bámulnak maguk elé a szereplők (ezúttal például egy idegenbe tévedt magyar vendégmunkás – a Fehér tenyérből ismerős ex-tornász, Hajdu Zoltán Miklós), úgy fúj a szél, olyan kétségbeesettek a mosolyok, komorak a tájak, s olyan magasak a póznák, mint itt, ott elkerülhetetlen a tragédia. Szokták is mondogatni a filmkészítők, hogy őket nem a történet, hanem egy általános emberi lelkiállapot érdekli – a fesztivál-zsűrik imádják is az efféle ars poeticákat és az ezzel kéz a kézben járó, vészterhes, barázdált arcokat. Az Elveszett személyek körzetére igényt is tartott Cannes, ami már csak azért is örvendetes, mert e művészfilmes klisékkel dolgozó, de tisztességgel kivitelezett alkotásban (színész, zene, producer fronton) mi is benne vagyunk. Megütöttük az uniós mércét, ez is valami.
Elveszett személyek körzete
(Lost Persons Area)
Belga-holland-magyar, feliratos film | hirdetés
 |
|
Rendező: Caroline Strubbe
Főszereplők: Hajdu Zoltán Miklós, Lisbeth Gruwez, Sam Louwyck
109 perc
Forgalmazó: Mozinet
Bemutató: március 25.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
