Divatos manapság ilyen vagy olyan formában a régi idők slágereivel kacérkodni, feldolgozni a húszas évek presszónótáit, a hatvanas évek táncdalait, a nyolcvanas évek diszkóslágereit, vagy egyszerűen csak megidézni ezeket a letűnt stílusokat.
 Mindenki másképp csinálja, de az biztos, hogy sokan csinálják. Talán ezért sem meglepő az a mégiscsak váratlan fordulat, hogy Palya Bea is hajdani rádióslágereknek, amolyan urbánus népdaloknak, egy korosztály kollektív zenei tudatalattijának szentelte legújabb albumát, az árulkodó című Én leszek a játékszeredet. De még mielőtt bárki megijedne, az énekesnő esetében cseppet sem egy divathullám meglovagolásáról van szó. Palya Bea rengeteg zenei fantáziával és humorral, nem utolsósorban pedig a megidézett világhoz fűződő személyes viszonyának feltárásával teszi a koncepciót teljesen egyedülállóvá és életképessé.
Mint azt Beától megszokhattuk, roppant hosszú, csaknem nyolcvanperces anyagról van szó, harminckét számmal, köztük olyan örökbecsű dalok, mint az Add már, uram, az esőt!, a Szőke Anni balladája, a Megáll az idő, a Nagy utazás, az Én nem akarok mindenáron férjhez menni!, természetesen a Nem leszek a játékszered és két nemzetközi sláger is, a My love is your love és a Part time lover. A dalokat pedig nem csupán a kor köti össze, amelyben születtek. A lemez ívét egy nem mindennapi hanganyag adja, amelyet Bea édesanyjának kazettás magnójával vettek fel évtizedekkel ezelőtt a Szegedi Ruhagyárban, s amely történetesen az egyik kollegina, Gizike névnapi ünnepét örökíti meg. Az autentikus érzés, a közvetlen – némi jóindulatú iróniával fűszerezett – kapcsolat a korhoz így már eleve áthatja az anyagot, és ez elég is hozzá, hogy megemelje, érzelmi alapon megindokolja az egész elképzelést.
De természetesen a zene önmagát is hitelesíti, hiszen ilyen „vegyeskazettát”, ahogy Bea nevezte, nem igen hallhattunk eddig: nem puszta nosztalgia vagy múlton való tréfálkozás az alapja, hanem olykor egészen merész, máshol egyszerűen csak nagyon szép zenei megoldások. Gryllus Samu zeneszerző és Bea, valamint a hangszeres szekció – soraiban Dés Andrással, Szokolay Dongó Balázzsal, Fekete-Kovács Kornéllal és még sorolhatnám – a legegyügyűbb dalokhoz is képes volt minden élc nélkül nyúlni, és olyan zenei környezetbe helyezni azokat – legyen az cigányzene, balkáni ritmika vagy modern jazz –, amelyben meglepően kivirágoztak. Más, mondhatni, eredetileg is jó dalokat, mint a Nagy utazás, az Add már, uram, az esőt! vagy a Fák, virágok, fény pedig teljesen komolyan vettek, s ezeket nem megemelni akarták, mindössze finoman puhatolózva új formát találtak nekik. Mindkét feladat igen nehéz, de állítom, hogy a csapatnak egyszer sem tört bele a bicskája.
|
vissza
vissza a lap tetejére
