Kritika (3,5)
Hegedűs a háztetőn – Vígszínház
2010-06. szám / Bóta Gábor
A Hegedűs a háztetőn című nagy sikerű musicalt elő lehet adni úgy, hogy szinte kedves esztrádműsor legyen, mutatós folklórelemekkel, temperamentumos táncokkal, bájos élőképekkel. És játszható úgy is,
 hogy ütősen szóljon kisebbségről, másságról, az elaljasodó világ eldurvulásáról. Eszenyi Enikő rendező a Vígszínházban a két megoldás között igyekszik lavírozni. Az érezhető, hogy nagyon nem akart engedni az üres, önmagáért való esztrádnak, nem akart csillogó, emelkedő, süllyedő díszleteket, parádésan kivasalt ruhákat. De nem is akart semmit, amivel elijesztené a közönséget, a rémes világot nem akarta durvasággal ábrázolni. Nincsenek kegyetlenségek, olyan ütések, amik fájnának, olyan vad táncok, amelyekkel például az oroszok kiszorítanák a zsidókat, mint mondjuk a Bezerédi Zoltán által rendezett egykori remek kaposvári előadásban. Eszenyi inkább egy szép mesét mutat, háttérben vetített Chagall-képekkel, zömében kék éggel, bárányfelhőkkel. Van ugyan gonosz a mesében, de azért nem annyira elborzasztó, hogy jelenléte meghatározó legyen, kihozza sodrukból a nézőket. A Pesti Színházban látott kísérletezések után valószínűleg kijárt már nekik egy olyan produkció, ami sokszereplős, látványos, zenés, pontosan megfelel az elvárásaiknak. Persze van abban kiállás, hogy a Víg a mostani elmérgesedett magyarországi szituációban éppen a Hegedűs a háztetőn-t mutatja be, de annál tovább, hogy komoly munkával színpadra állítja a darabot, amiben mindenki hozza a megszokott színvonalú teljesítményét, nem nagyon megy a színház.
Hegedűs D. Géza Tevjeként nem a szokványos szereposztás, átmenet a hősszínész és a kisember között, nem olyan öblös hangú ősbölény, mint amilyen Bessenyei Ferenc volt a szerepben, de nem is annyira igazán kisember, mint amilyen például Dráfi Mátyás volt Tevjeként Komáromban. Hegedűs D. tejesembere bivalyerős, de nyugodtság is árad belőle, sziklaszilárdan próbál állni a vészben. Igó Éva az aggódó, gondoskodó feleség, aki mindig teszi azt, amit ura elvár tőle. Láng Annamária, Kovács Patrícia, Bata Éva a szerelmes lányaikként számomra kicsit túl kedvesen lázadoznak a bevált hagyományok ellen. Pápai Erika a levegőben bukfencező, erőteljesen éneklő, groteszk Fruma-Sára. Szemenyei János megszeppent, de törekvő kis szabó, Szőcs Artur plakátszerű forradalmár. Harkányi Endre örökösen tétovázó, taktikázó rabbi. | hirdetés
 |
|
Tevjéék Khell Csörsz által tervezett házából az előadás végére már csak egy váz marad. Az is a feje tetejére fordul. Stilizált, kristálytisztán érthető jelzés ez arról, hogy merre tart a világ. De csak jelzés, és nem zsigeri, kiheverhetetlenül fájdalmas élmény. A nézők zöme valószínűleg több száz előadáson keresztül elégedett lesz a produkcióval. Nekem komoly hiányérzetem van.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
