Interjú
Kína viszont tör előre
2010-07. szám / KG
Április 8–18.: ismét Titanic Filmfesztivál, ezúttal a tizenhetedik. A tendenciák ismertek: csökkenő számú hajózási szlogen, izgalmas filmkínálat, alacsony átlagéletkor. A fesztivál újdonságairól Vízer Balázs programkoordinátort kérdeztük.
A filmek felkutatása szempontjából mely fesztiválok számítanak a fő lelőhelyeiteknek?
V. B.: Van egy jól működő munkamegosztás Horváth Gyurival (a Titanic fesztiváligazgatója – a szerk.): ő rendszerint a nagyobb fesztiválokat szemlézi, Cannes-t, Berlint és a többi hasonló nagyot, én a kisebb, de a filmek mennyiségét tekintve akár a nagyokkal is konkuráló fesztiválokat járom. Ilyen Karlovy Vary, Szarajevó, Rotterdam, Varsó vagy London. Mi ketten vagyunk a kemény mag, de sok fesztiváljáró barátunk, szakmabeliek javaslataira is támaszkodunk.
Melyik a legkedvesebb fesztiválod?
V. B.: A legkedvesebb fesztiválom mindenképpen Karlovy Vary, de a Titanic szempontjából a hasznossága kisebb, mint például Rotterdamé. Rotterdam pont ideális közelségben van a Titanichoz, az ott látott filmeket még időben le tudom szervezni, meg tudom hívni hozzánk.
Miért Karlovy Vary a kedvenc?
V. B.: A Titanic egyik nagy fájdalma, hogy nincs egy város mögötte, nem érezhető, hogy ez a fesztivál Budapest filmfesztiválja lenne, ami nekem még mindig furcsa. Karlovy Vary vagy akár Rotterdam esetében olyan a várossal való együttműködés mértéke, amibe belefér, hogy például a köztereket is ki lehet dekorálni. Karlovy Varyban például néhány éve volt egy nagyon jó ötlet, hogy lévén fürdőváros, nagy felfújható medencék voltak városszerte elhelyezve, amiket használt filmszalagokkal töltöttek meg, s mindenki kedvére ugrálhatott.
Mi lesz az idei Titanic legfőbb újdonsága?
V. B.: Kína. A Titanicon mindig a japán-koreai vonal volt nagyon erős, de most úgy éreztük, és ebben mások tapasztalatai is megerősítettek, hogy ez a vonal, ha nem is mennyiségében, de minőségében a fáradság jeleit mutatja. Kína viszont rendületlenül tör előre. 5 vagy akár 8 éve még csak a fesztiválokon induló művészfilmeken lehetett ezt lemérni, de ma már gyakorlatilag minden területen megmutatkozik ez az előretörés, legyen az thriller, kosztümös dráma vagy erotikus film. Nyilván ebben benne van, hogy beszippantották Hongkongot, hogy kialakult Tajvannal egy sajátos kooperáció, nem utolsósorban pedig, hogy már csak a kínai diaszpórák miatt is egész Délkelet-Ázsia borzasztó nagy felvevőpiac. Nehéz olyan filmes területet mondani, amiben a kínaiak nem jók, talán az ázsiai vígjáték jelentheti a kivételt, de ez is főként azért, mert egészen más a gegkódexük, mint amit mi vígjáték alatt értünk.
Ezek szerint kínai vígjáték nem lesz?
V. B.: Az nem, de most van először kínai versenyfilmünk, az Élet és halál városa, ami valószínűsíthetően az idei legjobb filmünk. Szokás azt mondani rá, hogy a kínai Schindler listája, de ennél azért ez egy sokkal komplexebb történet.
Hol találtál rá?
V. B.: Ha jól emlékszem, Varsóban, de ezelőtt már megfordult több nagy fesztiválon is, s mindenhol nagy sikert aratott. Hasonló utat járt be az Aratás című kosztümös kínai film is. | hirdetés
 |
|
A közönség-kedvencek rendszerint a nagy filmek árnyékából szoktak kikerülni. Idén melyik kisebb filmnek jósolsz ilyen sikert?
V. B.: Valóban, a közönségdíjas filmek nem a látványos alkotások közül szoktak kikerülni. Inkább a finom, harmonikus történetek az esélyesek, ilyen például Andrew Bujalski Méhviasz című filmje; egy nagyon kedves film egy egypetéjű ikerpárról. Van egy japán filmünk, A legnagyobb japán rendezőjének új filmje, Szimbólum a címe, nagyon látványos, nagyon fanyar humorral operál – remélem, hogy szintén nagy siker lesz. Csakúgy, mint a Nem félünk a farkastól? című cseh film is
És mik lesznek az emberpróbáló, sokkoló darabok?
V. B.: Van egy elég jó brit horrorunk, Kármentés a magyar címe: a pszichohorror és a slasher legjobb elemeit ötvözi. Aztán vannak olyan filmek, amelyek nem horrorok ugyan, de így is elég sokkolóak. Ilyen például a Suttogás a szélben című filmdráma. Egy hihetetlenül szomorú, gyönyörű film, ami olyan képekkel dolgozik, hogy az, szerintem, többet kivesz a nézőből, mint egy horrorfilm. De ugyanez vonatkozik a már említett Élet és halál városára. Aztán van egy mexikói rendőrdrámánk, ami szintén nagyon brutális, az Eltévedt golyó. De nagyon sötét és nagyon csattanós a Parking című tajvani thriller is.
Van olyan film a 2009-es termésben, amit nagyon meg akartatok szerezni, de mégsem sikerült?
V. B.: Mindig van egy kívánságlistánk; ahhoz, hogy 62 filmet megszerezzünk, legalább 140 címből kell kiindulni. Az én egyik nagy szívfájdalmam egy belga-francia film, a ruandai népirtás történetét felhasználó The Day God Walked Away. Az idén nem sikerült elhozni, de jövőre valószínűleg bemutatjuk.
Lesznek Titanic-tárgyak, fesztiválhoz kapcsolódó merchandise?
V. B.: Valamilyen szinten mindig is volt titanicos merchandise, Titanic-póló vagy Titanic-táska. Elég komoly arculati munka van a fesztiválban, a filmeken kívül ebben tudunk igazán markánsan megmutatkozni.
Árusítjátok az idei arculat főszereplőit, a műanyag játék-katonákat?
V. B.: Ezek a valóságban nagyon picik, bár ettől még árusíthatnánk őket. Az említett katonák a pólókra kerülnek: a sisakjuk fog látszani egy Pepsi-logót megidéző képben, amit egyébként a Full Metal Jacket plakátja inspirált.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
