English Chamber Orchestra, vezényel Raymond Leppard
Egyre kevesebb az új felvétel, egyre izgalmasabbak a régiek, egyre szélesebbre nyílnak a nagy lemezcégek archívumai, hanem amit a Warner tett, az egyelőre páratlan.
 Húsvétra öt különböző Messiás-felvételt jelentettek meg, elérhető áron. Csupa kaland, régi és modern hangszerek, kellemesen konzervatív vagy bosszantóan pimasz újraértelmezések. A zeneművek többségére igaz, hogy tulajdonképpen nem is léteznek, csak lehetőséget adnak az előadóknak, hogy értelmezzék és az értelmezéssel egyben létre is hozzák őket. Olyan ez, mint Schrödinger macskája a dobozban: amíg nem nézzük meg, hogy életben van vagy halott, addig éppannyira élő, amennyire halott.
Vannak darabok, amelyekre ez fokozottan érvényes, és a Messiás éppen ilyen, hiszen voltaképpen nincs végleges változata. Játsszák négy szólistával vagy öttel, játsszák (bár inkább csak játszották) Mozart áthangszerelésével és német nyelven, vagy olyan közel kerülve a kézirathoz (de melyik kézirathoz?), amennyire csak lehet. Hogy világos legyen: a Who may abide kezdetű áriát a darab elején hallottam már szoprán énekestől vagy basszistától, a Raymond Leppard vezényelte változaton alt énekesnő adja elő – és mindegyik változat eredeti, mindegyiket Händel írta. Egyszerűen nem lehet elég Messiás a háztartásban.
Ennek megfelelően fontos a Raymond Leppard vezényelte előadás. 1974-es a felvétel, modern hangszereken játszanak, nagy hangú, operán trenírozott énekesekkel. Nagyon finoman szól a zenekar, kitűnő a kórus, az ember ennek ellenére is érez vagy érezni vél egy kis távolságtartást, néha csak a kottát szólaltatják meg, néha leköti az énekeseket önnön hangjuk zengése – de meg lehet érteni őket. Amikor eddig jutunk a csöndes elidegenedésben, váratlanul megszólal az All we like sheep kezdetű kórus, amely alá olyan fantasztikus kíséretet játszik az orgonista (feltehetőleg maga Leppard), hogy boldog elégedettséggel érhetünk vissza a kiindulópontunkra: tényleg nem lehet elég Messiás a háztartásban. |
vissza
vissza a lap tetejére
