PM Online | Korábbi cikkeink

Egressy Zoltánt eddig költőnek és drámaírónak, valamint műfordítónak ismerhettük leginkább. Egyértelműen legismertebb műve a színházi „bestseller” darab Portugál, amelyből film is készült. Ezúttal novellákkal jelentkezett a szerző. A 17 írást Most érsz mellé címen adta ki a Kalligram.

Történetek esernyő nélkül – ez az alcíme Egressy Zoltán első novelláskötetének, és ez a kitétel talán jobban megfogható, mint a címmé kiemelt Most érsz mellé. Az írások gyakori hangulati eleme a szemerkélő, máskor éppen zuhogó eső, amely borongós, spleenes miliőt kerít a történetek köré. Ezt a hatást fokozza még a Hold szinte állandó felbukkanása, amely hol néma szemlélőként, másszor aktív elbeszélőként jut szerephez a melankolikus írásokban. Az esernyőnélküliség másfelől a védtelenséget, kiszolgáltatottságot jelképezi, sokkal inkább átvitt, mint a szó szerinti értelemben. Az érzelmi viharokban ázó-fázó szereplők állandó szeretetnélküliségben, kiüresedő kapcsolatokban mozognak.
Különleges írói eszközzel él Egressy Zoltán a narráció tekintetében is, ami szintén ráerősít a fájdalmas mindennapok ridegségére. Az elbeszélések többségében egy egyes szám első személyben beszélő narrátort hallunk, aki lehet olykor nő, másszor férfi, de, mint fent utaltunk rá, egy esetben akár az égről figyelő, mindent látó Hold is. Az első személyű narrátor pedig tegeződve beszél valakihez, aki épp nincs jelen, és nagy valószínűséggel már sohasem lesz jelen. Egy-egy titkon elmondott vallomásnak vagyunk kéretlen fültanúi, nem hozzánk beszélnek, és csak kis felmentést ad, hogy akihez valóban szánják a szavakat, az sem értesülhet róluk soha. Volt szerelmek, szeretők, rokonok vallanak a másiknak, hol magukat, hol a másikat hibáztatva a félresiklott kapcsolatokért, félresiklott, kiüresedett életért. Összekötő elem az is, hogy a beszélők sokszor idéznek angol nyelvű popszámokból, mintha ezzel tudnák jobban artikulálni érzéseiket. (Cseh Tamás és az I love you so juthat persze eszünkbe: mindazt, mi belénk szorult, ez kimondja angolul.)
Egressy a történetek egy részét jó érzékkel helyezi a mába; még a Combino villamosok legaktuálisabb bárgyú szövegeit is idézi, máskor meg a budapesti kulthelyekre, a Corvintetőre vagy a Café Csigába röpíti szereplőit, akik adott esetben az iwiwről ismerik egymást, kőkemény mai valóság. Más novellákban épp az időtlenségnek van nagyobb szerepe, az esti erdőben lépdelő fiatalt hallunk beszélni, vagy kies országúton autózó sofőrt látunk magunk előtt. A költői érzék segít Egressynek a megfelelő alapszituáció felvázolásában, a hangulat megteremtésében. Másfelől viszont a novellák története nem mindig sodorja magával az olvasót, sok bennük az üresjárat. Egyes elemek szépen működnek, a novellafüzér egységes egészet alkot, valami apróság valahogy mégis hiányzik az olvasónak. Talán az esernyő…