PM Online | Korábbi cikkeink

A norvég illetőségű Karin Fossum szűkszavú szerző, de csak ha interjúkérdésekkel zaklatják. Amilyen bátrak vagyunk, mi is tettünk egy kísérletet, amelyből a következők derültek ki:

Fossum számára Simenon az abszolút etalon, a skandináv hatások közül a Sjöwall és Wahlöö szerzőpárosé mondható jelentősnek, a régióban alkotó kortársak közül az izlandi Arnaldur Indridason áll a szívéhez legközelebb, irodalmi minőségű melankóliában viszont a norvég Per Petterson vezet. Kihagytunk volna valamit? Talán csak annyit, hogy az írónő költőnek indult, verseket mindmáig ír, s tervezi is, hogy előbb-utóbb kötetbe gyűjti az elmúlt idők termését. Karen Fossum szűkszavú szerző, de csak ha interjúkérdésekkel zaklatják, regényei – a Sejer felügyelő eseteit feldolgozó krimik – viszont nem hagynak hiányérzetet az olvasóban. Lehet, hogy nem fajtiszta krimik, abban az értelemben legalábbis, hogy nem mindig kapunk egyértelmű választ a „ki tette?” kérdésre, de hogy „kik ezek és miért ilyen zárkózottak?”, arra az írónő mindig maradéktalanul és irodalmi igénnyel megfelel. „Ezek”, vagyis Sejer felügyelő esetei általában a látszatra sokat adó, norvég kisközösségek tisztes lakói, hétköznapi kispolgárok, akik közül valaki gyilkolt: az Indiai feleségben egy átlagosnál is átlagosabb norvég kisember boldogságát zárja rövidre egy különösen brutális gyilkosság. És megindul a nyomozás, Sejer pedig, e tűnődő természetű, skandináv hőfokra állított profi elindul gyilkost keresni, de valójában életnézőbe megy: amerre jár, épphogy megkezdett, félig leélt vagy szinte már egészen elfogyasztott életek mutatják meg magukat – s Fossumnál nem kell kétszer mondani, hogy a csontvázak előmasírozzanak a konyhaszekrényből.