Kritika (4,5)
Hatalmi játszmák
2010-08. szám
Magát a tükör előtt kellető Kis hableány, lángoló autó vagy épp egy tánczónát jelölő köztéri tábla: már ennyi elég ahhoz, hogy a Ludwigban bemutatkozó kortárs dán képzőművészek párbeszédet kezdeményezzenek a hazai közönséggel művészet és a társadalmi-politikai erők kapcsolatáról, nemzeti identitásról vagy akár a toleranciáról.
Az egyik tablót, amely ikonszerűen jelenít meg egy egyszerű kézfogást, állítólag egy magyar politikai jelenség ihlette. A kiállításon közreműködő dán művészek úgy hallották, hogy nálunk már olyasféle skandalumra is volt precedens, miszerint az egyik politikai vita során az ellenfél egyszerűen kisétált… Ki hallott már ilyet?
A Bosch & Fjord, Michael Elmgreen & Ingar Dragset, Tue Greenfort, Jens Haaning, Ann Lislegaard, Tanja Nellemann Poulsen, Katya Sander és a Superflex munkái nyomán képzőművészetté avanzsáló „hatalmi játszmák” alapvetően azt a kérdéskört feszegetik, mit gondolunk ma nemzeti identitásról és toleranciáról, felelős társadalmi és politikai gondolkodásról, és milyen szerepe lehet mindebben a kortárs művészetnek.
A kiállítás nyitó műve Michael Elmgreen & Ingar Dragset Amikor egy ország szerelembe esik önmagával (2008) című munkája. Dánia nemzeti szimbólumát, A kis hableányt látjuk a képen, aki vágyakozó tekintetével kivételesen nem a tengert fürkészi, hanem saját tükörképe köti le figyelmét. Tanja Nellemann Poulsen kifejezetten erre a kiállításra készített installációja a Magyarországon is terjedő jobboldali radikalizmus és nacionalizmus jelenségét helyezi középpontba: „Tanítsatok pár új trükköt a nacionalizmus nevű öreg pofának!” – mondja, még mindig Európa bűnös szellemére mutogatva. A mű a hírek fogyasztóinak naiv nézőpontjából kiindulva annak a felelősségére hívja fel a figyelmet, illetve arra reflektál, hogy a szélsőjobboldali események miként csapódnak le a média szűrőin keresztül. | hirdetés
 |
|
A városon belüli magán- és közterek között húzódó határokat vizsgálja a Bosch & Fjord művészcsoport Free Zone Budapest (2010) című kiállítási projektje, melynek célja, hogy vitát kezdeményezzen a köztérről és annak funkciójáról: mi megengedett és mi nem a közterületeken – és miért, esetleg miért nem? A kiállítási projekt közel 50, a közlekedési táblákhoz hasonló táblát foglal magában, melyek egy részét a kiállítótérben, nagyobb részét pedig Budapest V. és VIII. kerületi közterületein kijelölt, úgynevezett szabad zónákban helyezik el a művészek a nézők javaslatai alapján. A fehér vonallal jelölt zónán belül megengedett például az alvás, a játék, az imádkozás, egymás meghallgatása, de a másság felvállalása is. A projekt arra bátorít, hogy a művészetre mint a mindennapi élet formálójára tekintsünk; olyan eszközre, amely segíthet, hogy megváltoztassuk mindennapjainkat, és befolyást gyakorolhassunk a közösségre, amelyben élünk.
Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum
Május 30-áig
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
