Kritika (5)
Naftalin – Radnóti Színház
2010-08. szám / TV
Heltai-bohózat, nagyszerű színészek, vicces dalszövegek, szellemes zene, ötletes, sodró lendületű, mégis ízléses, mértéktartó rendezés – ennyi kell a sikerhez? Ennyi meg az a plusz,
 amitől a radnótis vígjátékok mindig sikert aratnak, nevezetesen: a színészek nemcsak jók, hanem nagyon jók. És szemmel láthatóan élvezik, hogy nevettetnek. Jól érzik magukat a színpadon, amitől én is jól érzem magamat a zsöllyében.
Heltai Jenő 1908-ban írt Naftalinján nem fogott a molyrágás; a félreértések, a helyzetkomikumok sorozata, a hazugságlavina nem hagy egy perc megállást sem. A szinte üres tér bal oldalán terpeszkedő, naftalinszagú ruhásszekrény „kilincsét” egyik szerető adja a másiknak, miközben a megcsalt csalók igyekeznek menteni az egyre reménytelenebbnek látszó helyzetet. Fiatalasszony, fiatal férj, idős férj mind egyet akar a forró pesti nyárban: félrelépni, persze ügyelve a látszatra.
Szávai Viktória tündöklő-üde, kikapós fiatalasszony, Adorjáni Bálint pedig szemnek-fülnek élvezetes amorózó. Kész csoda, hogy a filmesek még nem fedezték fel, és nem ő az ügyeletes Csányi Sándor. Ellenben Csányi Sándor végre nem macsó, hanem pocakos, lomha, nehéz felfogású férj, akit naná hogy megcsal az asszony egy Adorjáni/Labodával. Szervét Tibor szögletes mozgású és gondolkodású doktora stílusbravúr, minden gesztusa kacagtat. Martin Márta finoman ellenpontozza csélcsap ura kiskakaskodását. Gyabronka József öntudatos házmestere, a kirobbanó formában lévő Borbás Gabi kerítő Kabóczánéja éppúgy hozzájárul a sikerhez, mint a kis délutáni színésznőcske szerepében megint nagy, egész napos Kováts Adél Patkány Etusa (már a név is heltais telitalálat). Zenés bohózatról lévén szó, a szereplők időnként dalra és táncra fakadnak, Darvas Ferenc dallamai szellemesek, ironikusak, csakúgy, mint Heltai és Várady Szabolcs dalszövegei vagy Fejes Kitty koreográfiája. (Az élő zenei kíséretről Darvas és zenésztársai gondoskodnak.) | hirdetés
 |
|
Régi szerzők darabjai esetében, legyen szó akár a legnagyobbakról, félő, hogy a rendező nem le-, hanem ráfújja a port. Szerencsére Szabó Máté keze ügyében nemcsak naftalin volt, a stílusérzékét sem felejtette a szekrényben.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
