Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 28., csütörtök
Gedeon, Johanna

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
Mickey Rourke
2010-08. szám

A tavalyi Oscar-gálán a többség alighanem Mickey Rourke győzelméért drukkolt, ám A pankrátorért mégsem kapta meg az Oscar-díjat. A jelölés persze már önmagában nagy fegyverténynek számított, s egyértelműen jelezte: a tékozló fiút visszafogadta Hollywood.
Ékes bizonyítéka ennek, hogy Rourke megkapta az idei év egyik biztos kasszasikerének ígérkező szuperprodukció, az április 29-től lát­ha­tó Vasember 2 főgonoszának szerepét.

Whiplasht, a Vasember 2 főgonoszát alakítja, s ezzel Jeff Bridgest vált­ja ezen a poszton.
M. R.: Megtisztelve éreztem magam, és ez most nem a kötelező udvariassági kör. Jon Favreau, a rendező és Robert Downey Jr. együttes erővel harcolták ki a producereknél, hogy benne legyek a filmben. Nagyra értékelem, amit ez ügyben értem tettek. De ez még nem minden. Amikor elolvastam a forgatókönyvet, kerek perec meg­mond­tam Favreau-nak, hogy szeretnék itt-ott változtatni a karakteren, mire ő, hogy csak tessék, s már ott is volt Justin Theroux, a for­ga­tó­könyvíró, és én rákezdtem. Először is, mondtam nekik, azt szeretném, hogy oroszul beszéljek a filmben, és ha mégis angolul kell megszólalnom, akkor is orosz akcentust használnék. Továbbá, valamilyen kisállatot is szerettem volna a főgonosznak. És ha már itt tartunk, mindenképpen el akartam kerülni, hogy a tipikus, unásig ismert orosz gazemberek számát szaporítsuk. Miért is ne szimpatizálhatna a néző egyszer-egyszer ezzel az alakkal?! És humorérzéket is igényeltem a számára. Persze ettől még ugyanaz a pusztító, kiszámíthatatlan, egyszemélyes erőszakszervezet maradt, mint a többi képregény-gonosz, de fontos volt számomra, hogy valami kedvelhető is legyen ebben a szörnyetegben.

És a rendező rábólintott?
M. R.. Azt hiszem Jon, színész lévén, pontosan tudta, hogyan működöm, és miért kérem ezeket a dolgokat. Nem a saját szórakoztatásomra találtam ki ezeket, csak azért, hogy más dolgát megnehezítsem. Jonnál nyitott fülekre találtam, megfontolta a kéréseimet, majd rendszerint azzal jött, hogy „miért is ne, azt hiszem, meg tudjuk csinálni”.

És milyen állatot tart a filmben?
M. R.: Egy kakadut.

Megtartotta?
M. R.: Nem, nem, inkább beszereztem egy sajátot. Sunnynak hívják, s itt van velem a Vasember óta. A forgatás alatt a lakóautómban lakott, már amikor a filmben használt társa épp nem volt velem. A történet szerint a Vasember-páncélt az apám találta fel még odahaza, Oroszországban, de Tony Stark apja ellopta a találmányát, s ezzel tönkretette az apámat. Meg is halt, miután kiszabadult a börtönből. Engem tehát az hajt, hogy bosszút álljak az apám haláláért, és azért, ami az övé volt, de elloptak tőle. Mialatt a saját Vasember-páncélon dolgozom, ez a kakadu az egyetlen élőlény a közelemben.

Igaz, hogy Oroszországban végzett előtanulmányokat a szerephez?
M. R.: Nem nagy ügy, az ember megteszi, amit megkövetel tőle a szereppel való azonosulás. Úgy éreztem, a saját szememmel is látnom kell, milyen helyen húzott le éveket ez az alak, ez pedig nem volt más, mint egy orosz börtön. Egy ilyen helyet pedig nekem is látnom kellett. Favreau-nak nem is említettem a dolgot. Meglátogattam a moszkvai börtönöket, és találkoztam egy frissen szabadult elítélttel, aki 12 évet húzott le a sitten. Fantasztikus tetoválásai voltak! Érdekelt, hogy melyik tetoválás mit jelent, mert egészen mások az ottani börtönjelek. Soknak titkos jelentéseik is vannak. Egy macskatetoválás például több mindent is jelenthet a börtöntársadalmon belül. Az egyik rabnak például egy orosz vitorlás volt a hasára tetoválva, és alatta oroszul ez állt: Adj nekem egy szép szőkét, egy üveget és egy vitorlást, és én elhajózom! De beszéltem őrökkel is, és ők is nagyon készségesek voltak. Mindenképpen látni akartam, hogy az az ember, akit a filmben játszom, milyen körülmények között élt húsz hosszú éven keresztül.

Nem hatott nyomasztóan a moszkvai börtönvilág?
M. R.: Sokkal kevésbé hatott nyomasztóan, mint sok olyan hely, ahol az életem során az Államokban megfordultam. Egy-két börtönt én magam is megjártam már, és mondhatom, amit odaát láttam, jóval tisztábbnak és elviselhetőbbnek tűnt, mint amit itt tapasztaltam.

Whiplash akcentusát hogyan sajátította el?
M. R.: Kaptam segítséget egy szakembertől, akivel a forgatást megelőzően négy hónapon át gyakoroltam a helyes kiejtést. Nem mellesleg pedig a barátnőm orosz, úgyhogy otthonról is volt segítségem.
hirdetés


Milyen érzés volt, amikor először magára öltötte a Vasember-páncélt?
M. R.: A legelső nap, amikor kipróbáltam, néhány méter megtétele után már alig kaptam levegőt. Kb. 20 kilót nyomott a cucc, plusz ott voltak még a karjaimra szerelt dolgok. Úgyhogy az első dolgom az volt, hogy az edzőmmel elzarándokoltam a legközelebbi sportboltba, és vettem két, egyenként 9 kilós súlymellényt, s két hónapon át mindennap ezeket viseltem az emelkedőre állított futópadon. De ez persze még csak a kezdet volt. A lényeg, hogy mire megkezdődött a forgatás, már nem volt gondom a terheléssel.

Látta az első Vasember-filmet?
M. R.: Láttam, s bár az effajta filmek egyáltalán nem érdekelnek, az viszont imponált, hogy Favreau elég tökös volt ahhoz, hogy megküzdjön Robert Downey Jr.-ért, és nem egyezett ki holmi tejfelesszájú, húszéves sztárocskával.

Ami a nagyságrendeket illeti, előző filmje, A pankrátor szinte eltörpül a Vasember 2 mellett.
M. R.: A pankrátor egy 4 millió dolláros film volt, és emlékszem, még saját székem sem volt a forgatáson, ha pedig kávét akartam inni, el kellett mennem a legközelebbi McDonald’s-hoz. A Vasember forgatásán, amikor megkérdeztem, kaphatok-e egy kávét, visszakérdeztek, hogy milyet szeretnék; cappuccinót, frappucinót vagy valami egyebet? Szórakoztató forgatás volt. Míg Aronofsky (A pankrátor rendezője – a szerk.) addig nyúz, hogy a végén a legszívesebben kitekernéd a nyakát, Favreau nem sokat teketóriázik; ha elégedett a felvétellel, jöhet a következő. Félreértés ne essék, szeretem, ahogy Aronofsky dolgozik, de meg kell hagyni, Favreau lazább srác.

Hasonlóképpen élvezi a mostani szerepeit, mint amikor pályája elején a Rablóhalban, Az étkezdében vagy az Angyalszívben játszott?
M. R.: Valamelyest élveztem a Rablóhal forgatását, de mire elértem az Angyalszívig, már elegem volt a színészetből. Viszont utoljára talán a színészképzőben éreztem magam annyira elememben, mint mikor 13-14 év kihagyás után a Sin Cityvel és a Volt egyszer egy Mexikóval visszatértem. És az érzés azóta is tart.

Sosem gondolt arra, hogy megírja az önéletrajzát?
M. R.: Tudja, túl sok az olyan dolog történt, amiről semmiképp nem írnék, túl sok olyan dolog, amit szörnyen szégyellek, úgyhogy még a gondolata is távol áll tőlem, hogy valami ilyesmibe fogjak.

Az utóbb időkben sokat dolgozott. Szerepelt például Stallone új filmjében, a The Expendablesben.
M. R.: Igen, abban is, de a legfrissebb munkám a Passion Play című film, amiben Megan Fox és Bill Murray voltak a partnereim, Bob Dylan pedig egy számot is ír majd a filmhez.

És a következő filmje?
M. R.: Megyek Montrealba, ahol Tarsem filmjében, a War of the Godsban szerepelek.

Az interjúért köszönet az UIP–Duna Filmnek

vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor