Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 28., csütörtök
Gedeon, Johanna

 
 
Nyomtatható változat
Gyorsinterjú
Kis szerepek mestere
2010-08. szám / Bóta Gábor

Arányi Adrienn Lakner Bácsi Gyermekszínházában kezdte a pályáját, játszott a Déryné Színházban, 1962-től a Budapesti Operettszínház tagja. Jelenleg a Menyasszonytáncban, az Abigélben és a Rebeccában lép fel, kis szerepekkel is igencsak kiragyog a sorból.

A Rebecca előadásában mindössze egy mondata van.
A. A.: Ezen az egy mondaton kívül csak jelenlétem van, amiből igyekeztem főszerepet csinálni. Amikor az Abigélt bemutattuk, amiben szintén van egy néma, sírós jelentem, Béres Attila, aki a Rebeccát rendezte, teljes elragadtatással jött oda hozzám. Szerintem akkor határozta el, hogy szeretne velem dolgozni. Így lettem én abban a szinte kísértetkastélyban, ahol a darab játszódik, egy régi, arisz­tok­ra­ti­kus jellegű alkalmazott. Megkérdeztem Attilától, „akarod, hogy prezentáljam a könnyeimet is?” Így aztán minden este, amikor a Rebeccát játsszuk, el is sírom magam. Tényleg igyekeztem főszerepet csinálni ebből a jelenlétből. Rengeteg gratulációt kapok érte.

A pályája elején a Déryné Színházban főszerepeket játszott.
A. A.: Ott hősnő voltam. Én prózai színésznő vagyok. De a Dérynével sokat kellett vidékre járnom, ezért mindenáron Pestre akartam kerülni, hogy a kisfiam mellett maradhassak. A Dérynében is ment operett-előadás. A Fehér akácokban szubrett voltam. Táncoltam, énekeltem. Ebben a szerepben látott Szlovák László, az Operettszínház igazgatója, és Bródy Tamás, az Operettszínház karmestere. Ő meghallgatott úgy, hogy maga kísért zongorán. Összecsináltam magam, hiszen nem voltam énekes színésznő. De a második taktusnál rám nézett, és azt kérdezte, hogy „maga ezzel a hanggal prózai színésznő?” Na, gondoltam, akkor nyert ügyem van. Így kerültem az Operettszínházhoz 1962-ben. Az első szerepem egy francia turistanő volt a Három napig szeretlek című darabban. Pici szerep volt, de megcsináltam. Aztán A Tündérlaki lányokban szobalányt játszottam. Egy loncsos cselédet formáltam belőle. Óriási sikerem volt, dőlt a közönség a röhögéstől, a semmire. Azt szoktam mondani, hogy – ne haragudjon, most triviális leszek – sok szarból csináltam már remeket. Nyugdíjas vagyok, de még Vámos László főrendező elintézte, hogy kapjak havi kétezer forintot. Amikor Szinetár Miklós lett az igazgató, csapkodta a térdét, és azt mondta, hogy „ezt a pénzt, amíg a színháznál vagyok, megkapja”. Amikor Halasi Imre lett az igazgató, ő is adott szerepeket, és amikor Kerényi Miklós Gábor lett a direktor, ő is. Mondhatnak rá, amit akarnak, de olyan tehetséges, hogy fölhozta a pokolból a színházat, és a csúcsra emelte. Most jól megy a színház, én boldogan játszom három darabban, a Menyasszonytáncban, az Abigélben és a Rebeccában. Még bírom, ki tudja, meddig. Örömmel csinálom, számomra ez az élet. Ha nem lenne a színház, én már nem élnék.
hirdetés







vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor