Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 29., péntek
Auguszta

 
 
Nyomtatható változat
Kritika (4,5)
Les Ballets Trockadero de Monte Carlo
2010-09. szám / Szepesi Krisztina

10. Táncfórum – Müpa

Bizonyosan nem egyszer fordult már elő a világ valamely táján, hogy egy pasi tütüt húzott és spicc-cipőbe bújtatta méretes lábát, de olyasfélére nem valószínű, hogy volt azelőtt példa,


hogy erre az ötletre egy egész társulatot építettek volna. Mármint 1974-ig, amikor is megalakult a Les Ballets Trockadero de Monte Carlo. Így tehát az összehasonlítás önmagában is lehetetlen küldetés, hiszen ugye nincs kivel. Az azonban bizonyos, hogy ez a 16 fős amerikai „fiúcsapat” világméretű öniróniával, nagyszabású humorral és szinte vitathatatlan technikai tudással érkezett, selyemmel, flitterekkel, tüllel és óriási spicc-cipőkkel felvértezve. Best of válogatásukban pedig többek közt megnézhettük, hogyan esik két szék közé az utolsó lélegzetével is pofátlanul flörtölő, haldokló hattyú, de azt is, miként nyeri el a cingár a méretesen elegáns Paquita vaskos kezét.
Tehát férfi balettművészekről van ugye szó, néha férfi, de gyakrabban női jelmezben, ám arcukon minden esetben vastag vakolattal. Leg­in­kább szürreális karikatúrákként lejtenek a színen, ahogy mimikájuk mindenféle szélsőséget felvonultat, táncuk azonban legtöbbször va­ló­ban meggyőző.
Nem is nagyon hagyják, hogy felocsúdjunk az első röhögésrohamból, amikor a hangszóróból, a még leeresztett függöny előtt üldögélve, megtudjuk több roppant hasznos információ közt azt is, hogy Nyemelegjo művésznő ma este nem tud fellépni, mert egyik lába megsérült és még nem elég jó ahhoz, hogy színpadra léphessen vele. Hogy fokozzák az abszurd felütést, mindezen felettébb fontos tudnivalókat angolul is meghallgathatjuk, méghozzá hasfal-bemelegítésnek kitűnő orosz akcentussal. Aztán már jöhet is a Hattyúk tava második felvonása. Paul Ghiserin Von Rothbartként pedig kellő ambícióval és a már többször említett humor beharangozójaként robban be a klasszikus díszlettel berendezett színpadra. A második részben ugyanő már nem Velour Pilleaux, hanem Ida Nevasayneva művésznéven libben be haldokló hattyúként, mely szóló a maga abszurditásában is gyönyörű szép látomásként talán az egész társulat arc poeticájának is tekinthető. Ahogy ugyanis a „művésznő” lágy könnyedséggel végigtipeg a színen, szoknyájából egyre csak hull a toll, miként lélegzete is elfogy végül. A legjobb táncosnők is megirigyelhetnék azt a kecsességet és lágyságot, ami Ghiserin kezében van, miközben arcán folyamatos a grimaszorgia. Kicsit talán az All That Jazz egyik híres jelenetére emlékeztet mindez, ahogyan Roy Scheider elköszön az élettől Bye bye life című dalával. Persze itt azért a humor győz, ami ellentmondást nem tűrően söpör végig az egész estén.
hirdetés

A jelentőségteljesen felejthetetlen arcvonásokkal megáldott Joshua Grant szintén két oldalát mutathatja meg. Először szerelmes hercegként magasodik egyszerre robusztus és nyúlánk alkatával, később pedig Peter Anastos kiváló, Balanchine-paródiának mondott és annak magas minősége okán tökéletesen el is fogadható Go for Baroccójában Katerina Bychkovaként brillíroz. És tényleg. Meglepő módon táncosnőként sokkal inkább meggyőző és lefegyverző, ami nem kisebbíti természetesen hercegi kiállását sem.
Egy kissé zavart, sok technikai hibát felsorakoztató és véresen komolyan vett pas de deux után azonban újra fellélegezhetünk, hiszen jönnek a Paquita-variációk. És jön a hihetetlen Long Zou, kinek művésznevét nem állom meg közölni, ugyanis hódolói a tekintélyesen nyelvtörő Nina Enimenimynimova néven rajongják. A művész pillanatok alatt bebizonyítja, egy férfi is képes beleköthetetlenül tökéletesen kivitelezni egy női variációt, méghozzá nőket megszégyenítő módon. Robert Carter pedig, aki gyakorlatilag az egész este nehézbombázó humorágyújaként funkcionál, ezúttal Paquitaként hódítja meg a nála jelentősen kisebb súlyú és körméretű hercegmaradványt. Testépítő felsőtestén szinte szétpattan a szatén, miközben fergeteges forgáskombinációkkal lep meg, hogy végül elégedetten dőlhessünk hátra, hiszen a társulat előadásában nem csupán a humor, de a tiszteletre méltó erőfeszítés és a tudás is főszereplővé emelkedett. Hajrá csajok!


vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor