PM Online | Korábbi cikkeink

Nagynevű előd, nagymérvű változás; ez a Mák Bistro alapvetése. Az egykori Lou Lou teljes ellenpontját valósítja meg a Vigyázó Ferenc utcai hely. Libériásinas-szerű, cérnakesztyűs pincérek helyett lazaság,

arisztokratizmus helyett papírterítő. Foglalási könyv sincs, mert előzetes asztalfoglalás sincs, kötött étlap helyett kizárólag napi ajánlat. Merevség helyett Facebook aloldal üzemel a honlapon, ahol minden reggel megírják, hogy milyen elsőrangú hozzávalókhoz jutottak hozzá a piacon, mi várható ennek szellemében az aznapi kínálatban. Fotókat is láthatunk, amint sül a friss kenyér, vagy ahogy készülnek a fogások. Belsőépítészeti megoldások is az oldottságot képviselik, fehérre mázolt téglafal, kertibútor-szerű faasztalok és székek. Díszítésnek mindössze egy pultra helyezett, ódon mákdaráló szolgál. Hogy azért a hevenyészettség látszata mellett költöttek valamicskét a helyre, azt leginkább a döbbenetes szépségű, egész falat betöltő borhűtő mutatja; ezt érezhetően nem egy grazi lomtalanításon nyúlták az üzemeltetők…
A hely az átlagos kedd este és a mindössze pár hetes létezés ellenére máris zsúfolásig telik, méghozzá a vendégkör jelentős része ismerős – a képernyőről. A koncepció alapján kétféle fogásnemben lehet versenyezni: egyrészt vannak a tapas-bár, pontosabban itt a baszk „pintxo” jellegű aprótányéros fogások, aki meg kevésbé kísérletező kedvű, kérheti a fogások egy részét főételként is. Az árazás – vélelmezetőn: átmenetileg – mértéktartó, túlkapást csak itt-ott érzékelhetünk, ilyen például, hogy a jobb helyeken automatikusan kihozott kenyér és vaj itt külön, fizetős elemnek számít, de a pohárra mért borok árazása sem vendégbarát. (Nem tartjuk elegánsnak azt sem, hogy a naponta cserélődő étlapra eleve ki van írva, hogy nincs aznap bankkártyás fizetés.)
A Mákba érdemes többesben menni, mert így az egész kínálatot végigkóstolhatjuk, és bizonyosan kiemelkedőket is találunk köztük. Ilyen volt az egészen omlós puhaságú lecsós marhaoldalas újkrumplival vagy a karakteres ízű, magas színvonalú báránysült, amelyet újraértelmezett finomfőzelékkel tálalt fel a séf. Tökéletesen készült el a bőrére sült tőkehal is, korábban nem ismert, roppanós állaggal mutatkozott be a spárga is, amely enyhén citrusos mártásban tette tiszteletét az asztalon. Vajpuhán elomló koleszterinbombaként robbant a mangalicafül és az új tökkel tálalt malacláb is. A disznótoros alkatrészek amúgy is jellegzetességei a helynek, a séf tudhatóan presztízskérdést csinál belőle, hogy mindennap a kínálatban szerepeljenek az efféle, kissé megvetett alapanyagok. Ugyancsak újszerű a rezgős gazpacho, amely a paradicsomnak csak az ízét koncentrálja, de színét nem veszi át. Kevésbé nyűgözött le a túlságosan nyerses-húsos ízű nyúlgerinc, és van még fejlődési lehetőség a desszertek terén is, amelyek inkább átlagosak, vagy még az alatt szerepeltek. Akárhogy is nézzük azonban, a teljesítmény inkább a csúcsok felé tart, és nyugtázhatjuk, ha Lou Lou már nincs is, a Mák megjelenésével ismét új gasztronómiai bástya van emelkedőben a Belvárosban.