Hámos Gusztáv civilben és hivatalban egyaránt fotó- és videoművész, akitől nemhogy nem áll messze a konceptualizmus, de művészete el sem képzelhető a valamilyen téma köré csoportosuló történet mesélés nélkül.
 A Ludwig Múzeum állandó kiállításán látható Elcserélt testek című fotófilm például – melyet Katja Pratschkéval közösen jegyez – két barát „halálos” balesetét követő fejcseréjének viszontagságairól mesél. Ez a mostani, családias hangulatú – erre a hely, azaz a Memoart Galéria lakás szelleme a garancia – kiállítás Ella városba kalauzolja a látogatót, aki, ha nem vigyáz, bizony könnyedén elkeveredhet a Hámos által megrajzolt kis utcákon. Akár egy sejtelmes képregényé, olyan a Hámos-féle képszerkesztés, ugyanakkor nem egy virtuális világba, hanem belső utazás ra invitálnak fotó filmbesűrített momentumai. Az Ella nevű város két, egymással ellen tétes részből tevődik össze, mely részek egyetlen vonal mentén találkoznak. Az ellentétek párokba csoportosíthatók: élő és élettelen, éles és életlen, mozgó és mozdulatlan, kies és kietlen, világos és világtalan, közönséges és közönségtelen. A város egyik fele állandóan szolid és megbízható, a másik fele viszont folyton változó – akár a lélek. Az univerzumról Ella lakói azt tartják, hogy egy vonal mentén keletkezett és nem egy ponton, ősrobbanás következtében. A kérdés csak az, hogy ez a vonal határvonal, avagy esetleg épp hogy a két részközti összeköttetést szolgálja? De ez most mindegy is. Elég az hozzá, hogy Ellát egy vonal határozza meg, ami a városon keresztül húzódik. Nyilvános politikai vitáknak ezt a hivatalos vonalat kell követniük. A párt vonalasságot követel meg tagjaitól. A pártideológiától való eltérés komoly büntetést vonhat maga után. Ha Ella város lakói az egymással parallel futó vonalakat meghosszabbítanák, valahol a horizonton túl talán találkozhatnának egymással, eltűnve vezetőik szeme elöl… Izgalmas, gondolkodtató kiállítás, melyet leginkább alkalmi vagy professzionális világmegváltóknak ajánlunk.
|
vissza
vissza a lap tetejére
