Interjú
Más hangon
2010-11. szám / WG
Az albán származású Alba Hyseni 13 évvel ezelőtt a balkáni háború elől menekült Magyarországra. Szerencsénkre itt is maradt, így most egy olyan különleges hanggal lehetünk gazdagabbak, mint az övé. Most megjelenő, Intermission című első szólóalbuma kapcsán beszélgettünk.
Május 21-én a Gödörben volt a nagylemezt bemutató koncertetek. Hogyan sikerült?
A. H.: Velem együtt kilencen voltunk a színpadon: hárman a Beat Disből (Déri Zoltán, Gergácz Gábor és Rozmán Zoltán), két vokalista lány (Kutzora Edina és Monori Gabriella), és a fúvósok (Grencsó István, Dóra Attila és Abbas Murad). Nagyon jól sikerült a koncert, jobban, mint vártuk. Rengetegen voltak, köztük sok pesti underground arc és külföldiek. A koncert után megkeresett egy perzsa, majd pár nappal később egy új-zélandi filmrendező. Mindketten szívesen forgatnának nekem klipet.
Mielőtt szólópályára léptél, volt egy zenekarod The Absolute néven. Annak most akkor vége van?
A. H.: A The Absulote-ban négyen zenéltünk, és két éven át folyamatosan játszottunk. Tavaly október elején lett vége a történetnek. Másfajta zene volt, mint a szólólemezem. Színtiszta rockzene volt, kicsit olyan muzsika, mintha a Cultot és a Portisheadet összekevernénk – elektronika nélkül. Nagyon szerettem, és egy darabig próbáltam is életben tartani a dolgot, de nem ment. Az volt az első számottevő lépcsőfok a zenei pályámon. Nem lettünk széles körben ismertek, de sok helyen írtak rólunk elismerő szavakkal.
Hogyan kerültél kapcsolatba a zenével?
A. H.: Zenével körbevéve nőttem fel. Az ex-Jugoszláviában nagyon sokféle nép élt együtt, akkor még békében, és mindnek megvolt a maga zenéje, ami szólt reggeltől estig, bárhova mentél. Ugyanakkor a szüleim is rajongtak a zenéért, édesapámnak nagy lemezgyűjteménye volt, édesanyámnak pedig csodálatos hangja. Állandóan népdalokat énekelt nekünk. Mellettük, ha akartam volna, ha nem, kiművelődtem. Elég korán elkezdtem hallgatni Hendrixet, Pink Floydot, Led Zeppelint, Beatlest. De nagyon szeretem Tom Waitset, David Bowie-t és Frank Zappát is. Még kisgyerek voltam, amikor a tanáraim mondták a szüleimnek, hogy kivételes hangi adottságaim vannak. Rendszeresen jártam dalversenyekre, általános és középiskola alatt végig kórustag voltam. 1997-ben jöttem Magyarországra, és már egy évvel később alapítottam is egy dark-gothic zenekart, aminek a híres Botticelli-festmény alapján The Birth of Venus lett a neve. Nagyon szerettem volna zenélni, és mivel nem voltak kapcsolataim, feladtam egy hirdetést, hogy zenészeket keresek. És bejött. Rengeteg koncertre jártam akkoriban, szinte ettem a zenét. Lemezeket kértem kölcsön az ismerőseimtől és a barátaimtól, vagy a könyvtárba jártam hallgatni. Rövid időn belül alaposan megismertem a magyar zenei felhozatalt, az undergroundot és a mainstreamet egyaránt. Abban az időben nagyon sok emberrel és társasággal kerültem kapcsolatba, egyik jött a másik után. Aztán egyszer egy ismerősömmel a Tilos Rádióban zenei műsort készítettünk, és a kezembe akadt egy AE Bizottság album. Meghallgattam, és két szám (Bad Schandau, Kamikázé) nagyon megragadott, fel is dolgoztam ezeket angol nyelven. Elmentem Szentendrére, hogy ef. Zámbó Öcsinek is megmutassam. Tetszett neki, és nem sokkal később elő is adtuk a két dalt a Happy Dead Banddel a Gödörben, majd a Corvintetőn. Akkor még azt se tudták, hogy ki vagyok. Sokat köszönhetek Öcsinek vagy például Prieger Zsoltnak (ő minden koncertemen ott van) és Grencsó Istvánnak, akik sokat nyomtak engem előre, népszerűsítettek több fórumon is.
Aztán jöttek az elektronikusok…
A. H.: A Beat Disszel először csak annyiról volt szó, hogy a Proof Positive-ra csináljunk egy dalt közösen, de olyan jól ment a munka, hogy aztán rendszeresen felléptem velük, majd lett egy másik formációjuk, az Analyze This, és annak is írtunk együtt két számot. Deutsch Gáborral (Anorganik) két évvel ezelőtt készítettünk egy dalt, ami végül nem került rá a magyar kiadásra, viszont a németen rajta lesz.
Gyakran működsz közre mások lemezein. Vannak még ilyen irányú terveid, vagy most inkább a szólóanyagodra koncentrálsz?
A. H.: Ha izgat egy felkérés, akkor azt most is elfogadom. Jelenleg is van pár futó projekt, amiben részt veszek. Az új Pluto Project-lemezre hamarosan készítünk a srácokkal két dalt, illetve a Secta Chameleon egyik tagjával is készülünk dolgozni egy izgalmas új formáción. És Kőváry Petivel (Neo) is felveszünk majd egy duettet remélhetőleg ősszel. | hirdetés
 |
|
A szólólemezed, az Intermission hogyan született?
A. H.: Amikor tavaly októberben véget ért a The Absolute, leültem Csigó Tomival a Beat Disből, aki nagyon jó barátom, hogy megbeszéljük, hogyan tovább, mit szeretnék. Mondtam, hogy szólólemezt, mert mindig is az volt az álmom, a célom. Évek óta írom és gyűjtöm hozzá a szövegeket. A zenével kapcsolatban egy kikötésem volt csak: mivel szeretem a jazzt, szerettem volna, ha vannak benne élő fúvósok is. Aztán nekiláttunk, és a lemez július elején meg is jelenik a Chameleon Recordsnál. A szövegeket és az énektémákat én írtam, Csigó Tomi rakta össze az alapokat, és a közreműködő zenészek közül is páran (Hock Ernő – basszusgitár, Abbas Murad – harsona, Grencsó István – tenorszaxofon, Dóra Attila – baritonszaxofon) hoztak ötleteket.
Miről szól a lemez?
A. H.: Olyan, mindenkit érintő alapkérdésekkel foglalkozom a lemezen, mint a szerelem, a halál, a függőségek, a hátrányos megkülönböztetés, a veszteség és az idő múlása. Az emberek ezekkel a dolgokkal kapcsolatban táplálják a legerősebb érzelmeket magukban, és egész életük során folyamatosan arra törekednek, hogy megértsék ezeket. Röviden erről szól a lemez.
Különleges, úgynevezett. hiperalt tónusú hangod van. Ez veled született adottság, vagy az évek során formáltad ilyenné?
A. H.: Mindenképpen adottság. Ezzel a hanggal születtem. De tudok másképp is énekelni, nem csak így. Egyébként sokan mondják, hogy fekete hang, hasonlították Grace Jones hangjához, sőt, van, aki férfit sejt mögötte. A hangomat egyébként erősen kötöm ahhoz, amit hozok magammal, amik történtek velem az évek során, amiket tapasztaltam. Minden kihallatszik belőle. Egyszerre változatlan és állandóan változó.
A hazai zenekaroknál gyakori probléma, ha nem magyarul szólalnak meg, hogy az angol kiejtés elég pocsék, és emiatt külföldön nem áll meg a lábán a produkció. A te kiejtésed viszont nagyon jó. Tervezed a külföld meghódítását is?
A. H.: Elsősorban azt szeretném, ha itt, Magyarországon érnék el sikereket a lemezemmel. Nem itt születtem, nincs a véremben egy csepp magyar sem, de 13 éve itt élek, itt dolgozom, magyarul beszélek, úgyhogy nekem Magyarország a második hazám. Ha úgy alakulna, hogy valahol külföldön képviselnem kéne az országot – mondjuk az Eurovíziós Dalfesztiválon (nevet) –, gondolkodás nélkül megtenném. De persze a külföldet is szeretném azért meghódítani, és nem is elsősorban a Nyugatra gondolok. Jó lenne bejárni a Balkánt egy turné keretében.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
