PM Online | Korábbi cikkeink

Könyvet szerkesztettem és részben írtam Kállai Ferencről. A legjobb interjúalanyok közé tartozott. Nem köntörfalazott. Nyersen, tisztán, világosan válaszolt a feltett kérdésekre, vagy éppen eltöprengve valamin, dilemmázva monologizált.

Kis és nagy drámákat játszott le magában, de mégis a jelenlétemben, miközben felidézte, és továbbgondolta egy-egy emlékét. Gyakran találkoztunk az imádott Lukács uszoda kertjében vagy előcsarnokában, mindig szigorúan úszás után, ilyenkor kiegyensúlyozottabb volt már, kipirult az arca, sokszor folyt belőle a szó, de az is előfordult, hogy azt mondta, ma nem megy, rosszkedve van, elég könnyen felhúzta magát azon is, ha látott valami neki nem tetszőt a tévében. Ilyenkor diskuráltunk kicsit, és mentünk a magunk dolgára.
Lakályos házában mindig ott volt felesége, Mara, becsületes nevén Csima Ida. Nem tudom, láttam-e még ennyire két embert összenőni. Tényleg a kisujjuk rezdüléséből is értették egymást, remegtek a másikért. Miközben Kállai járt külön utakon, de ezt is nyíltan tette, valamennyi lépéséről beszámolt Marának, aki ideális hátteret jelentett számára. Egyszer került csak válságba a házasságuk, amikor Kállai beleszeretett a gyönyörű francia színésznőbe, Colette-be. Ekkor Mara tanult meg franciául, hogy tolmácsolni tudjon férje és annak szerelme között. Azt lehet mondani, hogy ez igencsak faramuci helyzet. De Mara erre még szebbet mondott, amikor erről kérdeztem, mint amilyen Colette volt. Azt mondta, hogy Feri volt nehezebb helyzetben, mert neki kellett választania. Ez elképesztő szerelmi vallomás, szétszakíthatatlan köteléket jelez. Mindketten azon drukkoltak, hogy ne a másik haljon meg előbb, mert lehetetlen lesz kibírni a nélküle való létet. Most szorítok Marának, hogy valahogyan bírja.