Tasnádi Istvánnak érzéke van a mához. Miközben még mindig kevés olyan darab születik, ami napjainkkal foglalkozik,
még mindig nem mondható el, hogy a művészek jelentős része behatóan és átütően foglalkozott a rendszerváltás után történtekkel, Tasnádi monomániásan a napi gondjainkról beszél.  Annyira, hogy néha már-már összekeveri a színpadot a valósággal. Amikor például a Krétakör Színház bemutatta a Nexxtet, sokan vádolták azzal, hogy maga is a média azon nemtelen eszközeit használja, amelyeket kritizál. A médiát, mint a kor egyik legfontosabb kórtünetét egyébként gyakran veszi górcső alá, így például az Örkény Színházban műsoron lévő Finitóban is, amiért tavaly kritikus-díjat kapott. És most a Magyar a Holdon című produkcióban is Scherer Péter egy olyan figurát játszik, aki etikátlan, a szót jól csűrő-csavaró, de hátsó szándékoktól és hazugságtól magukat egyáltalán nem megtartóztató műsorvezetőkből van összegyúrva. Kitanulta a hatásos népbutítás mechanizmusát. Nincsenek már skrupulusai. Gátlástalanul, akár mézes-mázos mosolyba csomagolva, kegyetlenül végrehajtja, amit a megbízói és a saját érdekei diktálnak. Scherer persze lubickol a szerepben, a közönséget is bevonja a játékba, nyilván jó néhányszor improvizál is, de az is érződik, hogy a darab sok eleme a próbák alatti rögtönzések rögzítéséből született. Az alkotógárda azonos a Nézőművészeti Főiskola csapatával, a temérdek fiatal néző jelentős része is láthatóan ennek a produkciónak a rajongótáborából áll. Csákányi Eszter és Mucsi Zoltán alakítja azt a munkanélküli házaspárt, amelynek tagjait bepalizza a Scherer játszotta Priblik Olivér, hogy legyenek az első magyar telepesek a Holdon. Persze, ahogy ez manapság divat, úgy adja elő, hogy nyerték a lehetőséget, amiről naná, hogy hamarosan kiderül, közel sem olyan remek dolog, mint ahogyan lefestette. Katona László pedig jó szándékú, naiv tekintetű, szögletes mozgású, szálfaderekú robot, akinek emberi érzései is vannak, így szerelmi gerjedelemre is képes, ebből és még temérdek mindenből ered a megszámlálhatatlan mennyiségű kalamajka. Bohózati elemek garmadája sorjázik, helyzet- és jellemkomikumok keverednek, poén követ poént, a színészek fogyhatatlan energiákkal virgonckodnak a deszkákon. A szertelenség frissességet is ad, de még nem minden pontján megfelelően kigyakorlott a játék, a vége felé kissé el is fárad, némi ritmuszavar is keletkezik benne. De összességében a tatabányai Jászai Mari Színház és a Szombathelyi Színházbarátok Egyesületének közös előadása a Vidám Színpad Kisszínpadán nagyszerű mulatság.
|
vissza
vissza a lap tetejére
