Kritika
Holland cunami
2008-12. szám / Csejtei Orsolya
Dear Friends from Netherlands – köszönti videóról a Keleti pályaudvar közösségi termében berendezett színháztér, ha tetszik, resti asztalainál ülő közönséget
s velük együtt a fiktív holland bevándorlókat Hajós András hollandügyi kormánybiztos, miközben a hangosbemondóból szól a „tíririríririrí, vonat érkezik a 2. vágányra, a vágány mellett kérjük, vigyázzanak!” konkurens tirádája.  A holland-magyar SPACE színház (Ardai Petra, Luc van Loo és Schermann Márta) interdiszciplináris előadása sokkal inkább emlékeztet egy friss, harsogó, színes élménybeszámolóra, mint színházi előadásra. Miközben Petra és Luc, a fikció szerint a holland cunami miatt hazavándorolni kényszerült, a valóságban pedig egyszerűen csak gyakran hazalátogató házaspár saját történetét meséli, a kivetítőkön holland barátaik – egy meleg pár, egy kedves paraszt bácsi, egy mintacsalád, amelyinek még a kutyája is patyolatfehér, egy nyugdíjas házaspár, néhány csicsergő egyetemista lány és egy török bevándorló – kíméletlenül lerántják a leplet a hollandokról képzelt, idillinek vélt sztereotípiákról. Schermann Mária egyszerre állomásfőnökként és narrátorként kommentálja az eseményeket, Petra sajtot, bort, almapálinkát és mogyoróvajas falatkákat szervíroz, Luc pedig egy szál gitárral a kezében – a resti bárzenészeként – Balaton-dalokat énekelget ékes magyarsággal, s kelti a Magyarország-szimpátiát… „Még a korrupciót is megszerettem Magyarországon. Legalább olyan nyíltan csinálják. Nincs benne semmi hollandos álszentség.” | hirdetés
 |
|
A közönség pedig? Véleményt mond a hollandokról, kimutatja foga toleránsabbik fehérjét, és szavaz, hogy ha ténylegesen elöntené a tenger Hollandiát, befogadná-e a kitelepített 16 millió hollandot vagy sem. Falatozgat, kortyolgat, nagyokat nevet, szép lassan, észrevétlenül a játék részesévé válik, s egyre biztosabb benne, hogy „színház az egész világ”…
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
