Kritika (4)
Esőember – Orlai Produkciós Iroda, Belvárosi Színház
2010-12. szám / Bóta Gábor
Egy híres filmet mindig életveszély színpadra vinni. Nemcsak azért, mert esetleg nem való oda, nehéz mással pótolni a mozgókép nyújtotta lehetőségeket. Hanem azért is, mert az emlékezetben rögzült jeleneteket
a nézők többsége óhatatlanul összehasonlítja azzal, amit a deszkákon lát. Az 1988-ban készült Esőember című film Barry Levinson rendezésében, Tom Cruise és Dustin Hoffman főszereplésében négy Oscar-díjat is besöpört, ma már legenda. A színpadi változat a Belvárosi Színházban látható, Anger Zsolt rendezésében, Kulka János, Nagy Ervin főszereplésével, az Orlai Produkciós Iroda előadásában.
Érzelmes történet, ami szerint egy flegma, nagyképű fiatal üzletember megtudja, hogy apja, akivel tizenhat éves korában szakított, érdemben semmit nem hagyott rá, viszont bátyja, akinek létezéséről nem is tudott, és aki egy intézetben él autistaként, tekintélyes summát örökölt. Meg akarja kaparintani a vagyont, ezért kapcsolatba lép a sok tekintetben rendkívüli képességű testvérével, aki kívülről fújja a tévéműsort, a telefonkönyvet is könnyedén megtanulja, ugyanakkor hétköznapi dolgokban élhetetlen. A két ember kezdetben alig tud mit kezdeni egymással, de fokozatosan összecsiszolódik. Nem úszható meg a hepiend, az összeborulás, de mindez iróniával történik. Jól megcsinált hollywoodi história, két remek szereplehetőséggel.
Anger Zsolt rendező sem akart olyan nagyon mást, mint a színészeket ziccerhelyzetbe hozni, nincs különösebben újszerű koncepció, de megvan a szándék arra, hogy miközben a publikum jól szórakozik, mert vannak poénok rendesen, szó legyen a másságról, az elfogadásról. Kulka János nagyszerű. Eljátszik egy elesett, gyámoltalan, sok mindentől félő, remegő embert, aki viszont eltökélten ragaszkodik a szokásaihoz, és gyakran mindenkinél jobban vág az agya. Nehezen elviselhető, jól megismerve mégis nagyon szerethető. Elesett, de abszolút vannak értékei, ezt kedveli a publikum.
Nagy Ervin adja a magát menőnek mutató, fenn az ernyő, nincsen kas típusú öccsét, aki kezdetben csak pénzt akar kipumpolni a bátyjából, aki aztán belőle is előhozza az érző szívű lényt. Ma már kicsit sematikusnak, didaktikusnak hat a história. De jó hinni benne, hogy ilyen szép történetek megesnek. | hirdetés
 |
|
Garas Dezső halk, megfontolt szavú pszichiáter, aki nem hisz a tündérmesékben, de végül csak bízik abban, hogy jobb sorsra fordul évtizedek óta kezelt betegének sorsa. Cseh Judit játssza az elhidegülő, de azért csak visszatérő szeretőt, aki, bár különböző módon, mindkét testvért a szívébe zárja. Ha úgy tetszik, érző szívek dáridója az előadás. Erre a közönség is ráérez, és feltehetően hosszú sikert biztosít a produkciónak.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
