GasztroArc
Nagy Attila, főzőmester, Brill Pálinkaház
2010-12. szám / Illés Mihály
Mit kell tudni a Brill Pálinkaházról?
N. A.: A Brill Pálinkaház kis családi manufaktúra Tolna megyében, Harc községben. A cég 1999-től működik, nemes pálinkákat 2003 óta készít,
Cristian Carl-féle, egy utas lepárló berendezéssel, kiváló minőségben. A kézműves gondosság, amely minden palack Brill pálinkát jellemez, hamar meghozta a gyümölcsét, a rangosabb hazai és nemzetközi versenyeken sorra jöttek az elismerések. A pálinkák 2003 óta hazai országos és nemzetközi versenyeken 131 érmet szereztek. A pálinkaház legnagyobb sikere eddig az Irsai Olivér Szőlőpálinka 2009 által elért „Magyarország legjobb pálinkája 2010” díj volt. A magas szakmai színvonal igényes vevőkört „kíván”, ezért e pálinkák legtöbbje a csúcsgasztronómia fellegváraiban, a legjobb hazai éttermekben kerül a vendégek elé.
Ön hogyan került kapcsolatba a pálinka világával?
N. A.: Cégünk kezdetekben szörp, majd később szeszes italok készítésével foglalkozott, de hamar rájöttünk, hogy a fejlődés útja számunkra kizárólag a minőségi italok készítésében valósulhat meg. Mivel a – korábban nagyon sikeres – Brill szörpök fogyasztói időközben „felnőttek”, szerettük volna nekik megmutatni a gyümölcsökben rejlő másfajta élményt úgy, hogy a már ismert márkát megtartjuk. Nagy kihívás volt az akkori időkben csúcsminőségű termékekkel megjelenni egy minőség szempontból alulról telített piacon, de utólag a fogyasztói visszajelzések igazolták az elképzeléseinket.
Hogyan látja jelenleg a pálinkapiacot, kezd-e lassacskán kimászni a „borsznobizmus" árnyékából?
N. A.: Bár a pálinkakultúra a borénál lényegesen gyorsabban fejlődik, azért még az út elején járunk. Sokan nem tudják még, mi a különbség a valódi pálinka és a szeszes italok között, ezt az információhiányt pedig rengetegen kihasználják a rövid távú anyagi előnyök végett. A fogyasztó viszont szerencsére roppant gyorsan tanul, egyre kevesebben nyúlnak mellé a polcokon, és egyre kevesebben kérdezik meg: miért is olyan drága a pálinka. Sok munka vár még ránk, kóstolók, bemutatók százait kell még megtartanunk, mire elérjük, hogy a pálinka megfelelő rangot, ismertséget szerezzen idehaza, és akkor még nem beszéltünk a külföldi marketingről, amihez ágazati összefogásra is szükség lenne. | hirdetés
 |
|
Van egy különleges, feledhetetlen ízű párlatuk, a Spárga párlat, amellyel aranyérmet is nyertek a Destillata nemzetközi párlatversenyen.
N. A.: Tengelici spárgából készült, elsősorban a pálinka gasztronómia ihletésére, de később kiderült, az asztalon is megállja a helyét. A fogyasztók rendszerint kértek egy pohárral belőle, ha már az ételben ott volt. Különösen koncentrált, erőteljes ízű párlat, ami kissé megosztó. Amennyiben valaki szereti a spárgát, imádni fogja, ha nem, nem fog kérni belőle. Utóíze órákig megmarad a szánkban. Mivel a spárgának igen kevés az erjeszthető cukortartalma, egy liter ilyen jó minőségű párlathoz több mint egy mázsa spárgát kell cefrézni és párolni. Gasztronómiai lehetőségei viszont óriásiak. A spárgalevestől kezdve a hollandi mártásig minden ételhez jó, ami ebből a zöldségből készül, de még tejszínes málna-szendvicshez is kiváló – ahogy azt nemrég egy séf barátunk bebizonyította.
Sokak szerint a különleges, szokatlan ízű pálinkák (som, boróka, bodza stb.) csak egyfajta kuriózumot jelentenek, amit mindenki szívesen megkóstol, de valódi, mennyiségi piaca az alapízeknek, a tradicionális pálinkáknak (meggy, cseresznye, szilva, alma, körte, barack) marad. Mi kellene az áttöréshez az egyébként amúgy is kisebb hozamú gyümölcsfélék esetében?
N. A.: Erre egyetlen válasz létezik: a minőség. Jó minőségű pálinkát szívesen kóstolnak a fogyasztók, függetlenül annak alapanyagától, de még számtalan beidegződést le kell küzdenünk. Aki még csak ismerkedik a pálinka világával, gyakran a mézes szeszes italokkal kezd, jobb esetben ágyasokkal. Általában ezek után következnek a klasszikus ízek, valóban, az országos értékesítési mutatók ezeknek az „uralmát” jelzik manapság. Tapasztalatunk szerint viszont egy bizonyos benyomásszerzés után hamar a különlegességek felé fordul a fogyasztó. A mi vendégeink – amellett, hogy elismerik és szeretik a klasszikus ízeket – elsősorban a különlegességet keresik mindenben. Ezt megtalálhatják akár egy szilvapálinkában is, hiszen például a virágjegyek ebben kuriózumnak számítanak. Emellett ugyanolyan fontos az azonos gyümölcsben fellelhető különböző variációk bemutatása. Körtéből például a Kiffert sokkal jobban kedvelik valamiért a Packham’s Triumphnál, pedig mindkettő egyformán értékes. Ma már rég nem az a fontos, hogy alapízeket és különlegességeket készítsen az ember, mint inkább megmutatni minden gyümölcsben annak rejtett értékeit, az élményt, amit kínálhat. Mi abban hiszünk, hogy minden jó gyümölcsből lehet kiváló pálinkát készíteni, minden lehet különleges, ehhez minőségorientált szemlélet és szigorú technológiai fegyelem szükséges. Természetesen a kuriózumnak számító alapanyagok kisebb mennyiségben állnak rendelkezésre, de nem mondanám, hogy a vendégek, éttermek érdeklődése kisebb lenne ezek iránt. Inkább a szezonalitás és a gasztronómiai lehetőségek döntőek a választáskor.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
