A hagyományosan szeptember harmadik hétvégéjén megtartott Kulturális Örökség Napjain többek között olyan érdekes épületek és intézmények nyitják meg kapuikat, amelyek egyébként csak részlegesen, időlegesen látogathatók vagy zártak a nagyközönség előtt.
Az idei évben a fő hangsúlyt – „A felemelő század” című programsorozatba ékelődve – azon XIX. századi épületek kapják, melyek a mai napig valamiféle művészeti, kulturális, művelődési és társadalmi értéket hordoznak. A Belváros kincsei között sétálgatva (szervezett kultúrtúrákat indítanak) Budapest számtalan gyönyörű belvárosi középülete, műemléke elevenedik meg. Például a 150 éves Gerbeaud-ház, amely, ha tetszik, a város origója, s amit 1858-ban Kugler Henrik alapított, majd a következő tulajdonos, Gerbeaud Emil tett világhírűvé a századfordulóra. A Belváros rejtett kincsei között hintóbeállós kapualjak, körerkélyes, átjáróval tarkított bérházudvarok, százéves szépségüket megőrzött üzletek, Párizs hangulatát idevarázsoló terek, kávézók, hamisítatlan balkáni világot idéző piac, szecessziós paloták, lakásbelsők és apró boltok, valamint újjáéledő passzázsok mesélnek arról a bizonyos felemelő évszázadról.
Persze, a Kulturális Örökség Napjain az sem marad látnivaló nélkül, aki a „nemzeti styl” helyett inkább az amúgy láthatatlan nemzeti izgalmakba vetné bele magát. A XVII. században még kőbányaként működő kőbányai pincerendszerben például 33 kilométeren keresztül bolyonghatunk a sörfőzés, valamint a hegybe vájt üregek máig feltérképezetlen folyosóinak titkai között; az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) Nukleárisbaleset-elhárítási Központjában – a CERTA-ban – pedig egy szimulált atomkatasztrófa során tudhatjuk meg, mi mindent tehet értünk egy nukleáris létesítmény, amikor mi már semmit nem tehetünk.
|
vissza
vissza a lap tetejére
