PM Online | Korábbi cikkeink

Az ötlet mindenképpen szerethető: létrehozni egy olyan helyet, ahol az egyetemisták minőségi, de megfizethető bort fogyaszthatnak, és hozzá klasszikus – és ugyancsak megfizethető – egytálételeket, borkorcsolyákat rendelhetnek.

Szeretjük azt is, hogy a Belgrád rakpart is kezd felnőni a Ráday utcához, az új Váci utcához vagy a Liszt Ferenc térhez: egyre több a színvonalas vendéglátóhely, ahová – szinte a tömegvonzás szabályait követve – egymást csábítják a turisták és a helyiek. Nem is beszélve persze az új célcsoportról: az egyetemistáktól, akiknek két országos jelentőségű alma materük is akad pár száz méteres körzetben.
Az új hely a szekszárdi Heimann Családi Birtok pesti kirendeltsége, így a kiváló pincészet teljes borspektruma végigkóstolható. Természetesen (?) még a csúcsborok is kaphatók pohárra, a magas minőségű és olcsó folyóborokat pedig egyenesen tankerből csapolják. Van azért egyféle sör is, ismeretlen kis főzde kellemes terméke. A borok mellett tehát a hangsúly a házias, egyszerű konyhán van, hadd éljenek kicsinyit a déák urak. Minden napnak állandó specialitása van, a szerda például a sóleté, hétfőn slambuc kapható, látogatásunk szombatra esett, amikor is óriás, ropogós csülköt ígért az étlap. A csülök valóban hatalmas és bizonyára roppanna is, ha kaptunk volna valami életre valóbb eszcájgot; így azonban csak farigcsálhatjuk az egyébként nem is túl omlósra, zaftosra készült húst. Valami harciasabb kés mellett egy nagyobb fatál is praktikus volna, így félő, hogy a hatalmas comb egyszer csak könnyű egészségügyi sétára indul az asztalon a hagyományos tányérkából. A köretként tálalt serpenyős burgonya viszont finom, rusztikus. Sajnáljuk, hogy a fogáshoz nem tudunk savanyúságot rendelni, legalábbis az állandó étlapon nem látjuk nyomát a lehetőségnek.
Maga a kínálat ugyanakkor verhetetlen borkorcsolyákban, a hatalmas adag, forró, remegő csontvelő például frenetikus fokhagymás pirítóssal, lilahagymával, friss zöldségekkel érkezik, és úgy képzeljük, biztosan nagyon jó a tepertőkrém, a körözött és a többi kence is. A falusi burgonyaleves kiváló: füstös íz, illatos, tejfeles-paprikás, forró lé, benne épp megfelelő állagú, bár tán eltúlzott mennyiségű krumpli és füstölt húsáru. A csülökhöz hasonlóan nem kell elájulni a nevében többet ígérő, tócsniban tálalt, egészben sült sertésszűztől sem, kicsit száraz, monoton fogás, de a hozzávalók itt is minőségiek. Ami viszont tényleg pazar, az a császármorzsa, mindközönségesen „kaiserschmarren”: tüzes, egészen friss tészta, háziasnak ható, ízes sárgabaracklekvárral borítva, ez tényleg mindent visz.
Fiatal, fiatalos és alig megnyitott helyről beszélünk, elfogadhatók a gyermekbetegségek. De az ördög a részletekben rejlik, ezért érdemes még csiszolni kicsit a fogaskerekeken. Meg a vágókések recéin.