Interjú
Josh Brolin
2010-13. szám
James Brolin az apja, Barbra Streisand a mostohája, Diane Lane a felesége. Volt kamaszszínész (Goonies – Kincsvadászok), fiatal reménység (Éjjeliőr a hullaházban), leírt reménység (Lassú tűzön) és újra felfedezett hollywoodi tényező (Nem vénnek való vidék).
 A Tőzsdecápák (Wall Street) szeptember 30-án mozikba kerülő folytatásában (Tőzsdecápák – A pénz nem alszik, rendezte: Oliver Stone), Michael Douglas ellenlábasát alakítja.
A folytatásban egy befolyásos befektetési bankárt alakít. Ez a figura lenne az egykor hasonlóképpen nagymenő és nem kevésbé pénzéhes Gordon Gekko továbbfejlesztett, fiatalabb változata?
J. B.: Gordon Gekko és Bretton James, az én figurám a régi időkből ismerik egymást. A kapcsolatukra jellemző, hogy miközben udvarias mosolyok közepette beszélgetnek, egy pohár vízben meg tudnák fojtani a másikat. Sok a hasonlóság a két fickó között, én legalábbis így látom, de nem tudom, hogy Oliver Stone is így látja-e. Majd a nézők eldöntik mennyire „gekkós” az én karakterem. Én mindenesetre úgy látom őt, mint egy továbbfejlesztett Gekko-modellt, mint egy korszerű über-Gekkót. Gekko nemrég szabadult a börtönből, ahová az első rész végén került. Megtört ember benyomását kelti, de könnyen lehet, hogy ez csak a látszat. Az én figurám azonban a Wall Street jelenét képviseli, és ezek a most nyeregben lévő fickók nagyon is különböznek Gekkótól. Gekko nagyságrendje a százmillió dolláros határon belül maradt, az új fiúk viszont dollár-milliárdokban utaznak. Más nagyságrend, más mentalitás.
Bretton James azért eltanulta Gekko trükkjeit?
J. B.: Mi az hogy! Még ha Gekko a szó szoros értelmében nem is a mentora, mert Bretton mások alatt tanulta ki a trükközést, de így vagy úgy, azért a tanítványok közé tartozik. Bretton azonban ízig-vérig az új idők gyermeke, mindenre képes a túlélésért, bárkit és bármit beáldoz. A Wall Street Darth Vadere. Semmi sem elég neki. 12 órája van, van köztük 80 dolcsis és 150 ezer dolláros darab is. Én meg még nagy naivan azt hittem, a világ legdrágább órája max. huszonötezerbe fájhat, hacsak nem valami bazi nagy gyémánt díszíti, de mekkorát tévedtem! Sok mindenre megtanított ez a szerep, sokat tanultam a pénzről. Egy olyan figurának, mint Bretton, nem elég egy Gulfstream IV magánrepülő. Legalább kettő kell belőle, meg egy G5-ös is, és persze egy helikopter.
A címszerepet (George W. Busht) játszotta Oliver Stone előző, W. című filmjében. Szoros kapcsolatban állnak?
J. B.: Hogy szorosban-e? Szeretők se lehetnének sokkal szorosabban. Komolyra fordítva, nagyon nagyra tartom Olivert. Tudom, hogy a róla kialakult kép szerint nehéz esetnek számít, de én semmiféle nehézséget nem tapasztaltam vele kapcsolatban. Egyébként nem az első szóra vállaltam el Bush szerepét a W.-ben, többször is megkerestek, és én többször is nemet mondtam. Végül is Olivernak köszönhető, hogy mégis bevállaltam, ő győzött meg, hogy még akár jól is elsülhet a dolog. És neki lett igaza. Szóval nem a kötelező udvariaskodás mondatja velem, hogy számomra ő az ideális rendező. Dolgoztam én már Woody Allennel, a Coen testvérekkel, Gus Van Santtal – mindegyikükkel nagy élményt jelentett a munka, de Oliver egész különleges eset. | hirdetés
 |
|
A rendező személyén túl mi vonzotta még a filmben?
J. B.: Az, hogy magam is benne voltam a tőzsdei trading businessben, az elmúlt négy évben én is kereskedtem a tőzsdén. Szóval nem a szerep kedvéért ismertem ki a Wall Street világát, hanem már korábban, a saját bőrömön is tapasztaltam, hogy mennek a dolgok arrafelé.
Még mindig érdekelt a tőzsdén?
J. B.: Ma már inkább a színészettel foglalkozom, de volt, hogy csak a kereskedésből éltem. Néhány éve eladtam a rancsomat, és az így kapott pénzt használtam kezdőtőkének. 2003-tól 2005-ig komolyan tőzsdéztem. Azért csináltam, mert a felkínált szerepek nem érdekeltek, és ezt nem valami arrogancia mondatja velem, egyszerűen úgy határoztam, hogy mostantól nem színészként, hanem valamilyen más módon próbálok pénzt keresni. Szóval meghoztam a döntést, eladtam a rancsot, és szinte közvetlenül ezután színészileg is jobbra fordult a sorom, érdekes, hogy pont ez idő tájt kezdtek megtalálni az izgalmas szerepek.
Dacára annak, hogy a Wall Streetnek mégiscsak ő volt a negatív hőse, Gordon Gekko figurája hatalmas népszerűségre tett szert a brókerek körében…
J. B.: És ebből a népszerűségből mit sem vesztett az évek során, a „Greed is good” (A kapzsiság jó) mindmáig jól csengő szlogen, a hedge fund cégek irodáit Gekko-poszterek díszítik. Gekko szlogenje mindmáig érvényes, ezen a pályán ez visz előre. Ismerek egy fickót, nagyon jóban vagyunk, ismerem a családját is, szóval igazán baráti a kapcsolat. A cége körülbelül 900 millió dollárt ér, de ez még nem elég ahhoz, hogy felismerjék az utcán. Ezen a pályán a hírnév ott kezdődik, ha már két-három vagy négymilliárd dollárt összehoztál.
Az interjúért köszönet az InterComnak
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
