Kritika (4,5)
Húszéves legyező
2010-13. szám / Bóta Gábor
Komédi Franc Ez? – Óbudai Társaskör
Húsz évvel ezelőtt először tartottak előadást az Óbudai Társaskör udvarán, ami azóta bevált szokás lett. Mediterrán hangulatú udvar, kicsit hepehupás, két gyönyörű gesztenyefával,
 színjátszás szempontjából jól használható, több ajtóval, ablakkal. Ideális helyszín Goldoni-vígjátékhoz. Olyan, mint egy olasz terecske. Lüktethet benne az élet. Nyargalászhatnak a szereplők ajtókon ki-be, rejtőzködhetnek a fák mögött, vagy éppen nagy siettükben beléjük ütközhetnek, kiabálhatnak az ablakokon kifelé. Erre érzett rá a Komédi Franc Ez? színészi szabadcsapata, melynek tagjai ki akarták vonni magukat a kőszínházak rutinos taposómalmából. Miután kiszemelték ezt a csodaudvart, közösen megrendezték Goldoni A legyező című darabját. Azt írták a színlapra, hogy „Rendezte és a főszerepet játssza: MI.” És következett nyolc név: Cserna Antal, Felhőfi Kiss László, Lux Ádám, Mertz Tibor, Simon Mari, Szalay Kriszta, Szerémi Zoltán, Tóth József. A produkció jókora sikert aratott, évekig játszották. A húszesztendős évfordulóra újra egységfrontba tömörült az egykori csapat, ugyanazok a színészek megint előadták A legyezőt.
Pihent agyú ötletnek tűnt. Aki valaha ifjú szerelmest játszott, hogyan alakíthatná most ugyanazt? És mi történik, ha a belső tűz is alábbhagyott? Kínos, nosztalgikusan könnyes repríz lehet a vége. Kételkedtem a vállalkozás sikerében. A színészek azonban irigylésre méltóan tartják külső és belső formájukat. Hihető róluk az eszelős sóvárgás, a szerelmi perpatvar, a tébolyult féltékenység. Töretlen ugyanis a játékkedvük. Újra inspirálják egymást. Le akarják gyűrni az elmúlt húsz év okozta hátrányt, sőt, igyekeznek erényt kovácsolni belőle. Buzgón iparkodnak kicselezni az eltelt időt. | hirdetés
 |
|
A sok nyargalászás, a vihar egy vödör vízben, az egymással való kitolás, kajabálás, miközben ugyanolyan mulatságos, mint volt, több élettapasztalattal, keserűséggel vegyül. Hiszen Goldoni darabja lényegében arról regél, hogy értelmetlen dolgokon húzzuk fel magunkat, kiborulunk, veszekszünk, haragszomrádot játszunk, nem ritkán magunk alatt is vágjuk a fát, és közben eliszkol az élet, amit valószínűleg értelmesebben is eltölthetnénk. Középkorú emberek ezt már jobban megorrontják, miközben lendületükkel kicsit minket is megfiatalítanak, akik húsz éve is láttuk őket. Energiát is átadnak, azt a hitet hintik el bennünk is, hogy lehet az egykori nekibuzdulással munkálkodni, létezni. Tényleg kicsit sikerült kifogniuk a kegyetlen időn. Már az is megfordult a fejükben, hogy húsz év múlva újra eljátsszák A legyezőt az Óbudai Társaskörben.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
