Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 28., csütörtök
Gedeon, Johanna

 
 
Nyomtatható változat
Bárdos András
Ítélet
2010-13. szám / WG

Bárdos András regényt írt, méghozzá politikai krimit, és a hírre az egyszeri olvasóban joggal vetődik fel a kérdés: könyvében az ex-tévés azokat a nagy titkok leplezi le vajon,
amiket korábban nem mondhatott el ország-világ előtt? Aki dörzsölni kezdi a tenyerét, azt ezennel higgadtságra inteném: semmi ilyesmiről nincs szó. És Bárdos regénye nem is emiatt a „hiány” miatt hagy felemás érzéseket az olvasóban.
Bárdos könyve, a szerző szerint, véleményt fogalmaz meg korunkról, korunk Magyarországáról. Azt mondja, hogy hatalmas a baj, merthogy erkölcsileg annyira a béka hátsó fele alatt vagyunk, hogy már látni is alig lehet bennünket a ránk rakódott salakanyagtól. És ez talán így is van, nem Bárdos az egyetlen, akinek az övéhez közelít a véleménye (az enyém is), ráadásul ő tévésként közel volt a tűzhöz, sok olyat láthatott, hallhatott és tapasztalhatott, ami nem került be a tévébe és az újságokba, mert nem kerülhetett, különben pánik vagy ne adj’ isten, forradalom lett volna a vége.
De nincs titok egy szál sem. Csupán a divatos összeesküvés-elméletek regényesítése, méghozzá dokumentum-regényesítése, mert jelen mű sokkal inkább emlékeztet erre a műfajra, semmint a politikai krimikre. Ez utóbbihoz nem sok köze van, de mivel manapság újra divatos a műfaj, azt kellett erőltetni, rá is került öles betűkkel a borítóra, csak hogy mi is tudjuk.
Bárdos regénye zavarba hoz. Egyfelől vannak jól megírt, átélhető és izgalmas részei és figurái, aztán vannak (és sajnos ebből van a több) a fájóan közhelyes és túlírt pillanatok meg alakok. Végig azt érezni olvasás közben, hogy kellett volna valaki, aki kordában tartja a szerzőt, aki elmondja neki, ez most itt túl sok, az meg ott túl kevés. De nem volt, és emiatt a történet egészében hatástalan marad, egy lélektelen fikció, ami még csak nincs is szórakoztatóan megírva. Minden sorából süt, hogy Bárdos küldetést teljesít, hogy annyira komolyan gondolja magát és regényét, aminél komolyabban már nem is lehet: most aztán igazán beolvas nekünk (politikusainknak, rendőreinknek, szélsőségeseinknek, orvosainknak, mindenkinek), és megmondja a frankót. Hogy ha így folytatjuk, abba belepusztulunk. Az ő olvasatában ez a mostani világ velejéig gonosz és cinikus, az emberek gerinctelen pszichopaták (mind egy szálig), élni pedig maga a kínszenvedés – csoda, hogy az olvasó nem lövi főbe magát a regény felénél. De csak azért nem teszi, mert mire a végére ér a könyvnek, elfárad, és a katarzis lehetősége semmivé porlad szét. Pedig sok mindenben igaza van a szerzőnek. De egy kis távolság, egy kis mértékletesség jót tett volna neki. Mert így azt érezni, bosszút áll, és nem véleményt formál meg – ami pedig a célja volt az Ítélet című regénnyel.
hirdetés


Kulinária Kiadó
288 oldal, 3490 Ft
Kritika (2,5)

vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor