PM Online | Korábbi cikkeink

Az idén 65 esztendős angol rockveterán az úgy nevezett Cambridge szcéna (többek között ide tartozik Fred Frith, Kevin Ayers és Dave Stewart is) oszlopos tagja. Wyatt a progresszív és avantgárd rockból, illetve jazzből

építkező, nevét egy William S. Burroughs regénytől kölcsönző Soft Machine zenekarban kezdte pályafutását, melynek 1966-tól 1971-ig volt a tagja. Ezt követően egy rövidebb ideig működő formációt, a Matching Mole-t vezette, majd szólópályára lépett. 1970 óta – a kollaborációkat, koncert- és válogatáslemezeket nem számolva – több mint tíz nagylemezt jelentetett meg.
A His Greatest Misses című albumot 2004-ben egyszer már kiadta egy kisebb kiadó. Wyatt azonban 2006-ban a jó nevű Domino Recordinghoz szerződött, ahol arra gondoltak, jót tenne az idős mester tekintélyének, ha az albumot újra piacra dobnák. Ebben nyilván az is közrejátszott, hogy a His Greates Misses válogatáslemez, ami majdnem tökéletes gyűjtés. A 17 dal segítségével remekül végigkövethető Wyatt pályája, úgyhogy ha valaki netán most ismerkedne a munkásságával, megfelelő kiindulási alapanyagot kap hozzá. Finomra hangolt, álomszerű progresszív rock, jazzérzékenység, Wyatt sajátos, azonnal felismerhető, fátyolos énekhangja s a helyenként elő-előbukkanó játékosság jellemzi a muzsikát, ami az esős őszi időre lett kitalálva, tovább indokolva az ismerkedést a zenész munkásságával.