PM Online | Korábbi cikkeink

Jól döntött, hogy elvállalta a Nem vénnek való vidék bérgyilkosát (be is zsebelte érte a legjobb férfi mellékszereplő Oscarját), és még jobban döntött, hogy nem vállalta el a zenés-táncos-öntetszelgő Kilenc főszerepét

(Daniel Day-Lewis vitte el helyette a balhét). Idén Cannes-ból is hazavitt egy díjat (Alejandro González Inárritu Biutiful című filmjében nyújtott alakításáért), az oltár elől pedig Penélope Cruzt vihette haza – mi ez, ha nem dupla főnyeremény. És ezzel még nincs vége: Elizabeth Gilbert Ízek, imák, szerelmek című bestsellerének filmváltozatában (bemutató: október 14.) is feltűnik Julia Roberts szívének választottjaként.

Vannak közös vonásai az Ízek, imák, szerelmekben alakított Felipével?
J. B.: Nem, nem mondanám, hogy ő és én túlságosan hasonlítanánk. Először is, én nem vezetek, ő meg igen. De komolyra fordítva a szót, van benne valami, valami irigylésre méltó, ami nem bánnám, ha bennem is meglenne. Valahogy úgy mondanám, hogy a megbocsátás vagy még inkább a kiegyezés képessége. Jól megvan magával, békét kötött azzal, ami és aki. Senki kedvéért sem akar valami másnak látszani. Van, aki ezt önző vonásnak értékelné, de szerintem Felipe esetében ez nem állja meg a helyét. Ahhoz, hogy adni tudjunk magunkból valamit, először is ki kell egyeznünk önmagunkkal.

Felipe elszigetelten él, mint aki az életbe vetett hitét is elvesztette…
J. B.: Hát igen, és azt hiszem, ennél rosszabb, hogy a hitét is elveszti, nem nagyon történhet az emberrel. Mert mi marad, ha ez bekövetkezik? Semmi. Senki sem fogja helyetted megvívni a csatákat. Fel kell valahogy tápászkodni, ha máshogy nem megy, a saját grabancodnál fogva, és folytatni kell a küzdelmet. Ahogy az már lenni szokott, az ember legkeményebb ellenfele saját maga.

Hasonlóképpen érzelmes és romantikus alkat, mint Felipe?
J. B.: Máshogy nem is lehetne ezt a szakmát csinálni. Ami a romantikát illeti, abban lehetnek köztünk különbségek, de bizonyos fokú érzelmi fűtöttség mindenképpen kell a színészethez. A nyitottság alapkövetelmény, hogy engedd hatni az érzelmeket. Nem egy nagy ördöngösség, hiszen e tekintetben mindenki színészkedik, aki csak él és mozog. Az igazán nehéz dolog a visszatérés, hogy miután elragadtak az érzéseid, valahogy visszatalálj önmagadhoz. Itt kezdődik a színész dolga. Ahogy Marlon Brando mondta: „Játszani könnyű, mindenki ezt teszi a mindennapi túlélés érdekében”. Mindennapos dolog, hogy valamit az egekbe dicsérsz, miközben magadban épp az ellenkezőjét gondolod. Mindenki játszik. A színész munkája annyival több, hogy reprodukálni is képes ezeket az élethelyzeteket.

Mit gondol, mi az Ízek, imák, szerelmek című regény sikerének titka?
J. B.: Azt hiszem, mindenki átesett már azokon a kríziseken, melyeket Liz Gilbert is leír. A krízisek már csak ilyenek, nem lehet egyszer s mindenkorra túlesni rajtuk, mint mondjuk egy bárányhimlőn. Minden életkornak megvannak a maga jellegzetes krízishelyzetei. Lehet, hogy visszanézve ma már hüledezik az ember, hogy mit művelt, teszem azt, húszévesen, de minden őrültségnek megvan a maga tanulsága.

20 évesen nyakába vette a világot, igaz?
J. B.: Így van. Az egyik legjobb barátommal jó egy évig tervezgettük az utat, aztán már ott álltam a reptéren, indulásra várva, ő meg sehol. Felhívtam, s ő csak annyit mondott, hogy nem tud jönni, így egyedül indultam útnak. Elég ijesztő tud lenni egy olyan ország, ahol nem beszéled a nyelvet, de megérte, mert beleszerettem Brazíliába, és ez a szerelem azóta is tart. Többek között ez is szerepet játszott abban, hogy elvállaltam a filmet: belebújhattam egy brazil bőrébe.