PM Online | Korábbi cikkeink

Egyáltalán nem csodálkozom azon, ha valaki hajmeresztő ötletnek gondolja William Shakespeare leghíresebb színdarabjainak mangásítását, mert egyfelől valóban az, ugyanakkor

az újrafelhasználás korában már semmi ilyesmi nem számít meghökkentőnek. Igazából ez sem az, pláne ha belelapozunk a szemrevaló könyvbe, ami ízléssel, nagy műgonddal és az eredeti művel szembeni tiszteletteljes hozzáállással lett elkészítve. Meg eszünkbe juthat saját gyerekkorunk is, amikor a hazai klasszikusokat (például Jókait, Gárdonyit, Mikszáthot) képregényesítették a Füles hasábjain, és ha az betalált (nálam igen), akkor ez is be fog. Növeli a sorozat ázsióját, hogy nem kisebb személyiség állt mellé, mint Nádasdy Ádám nyelvész (ő szerkeszti a sorozatot, és fordítja a buborékokban olvasható szövegeket), aki Shakespeare fordítója és az angol drámaszerző munkásságának egyik hazai szakértője.
A sorozatnyitó kötet a dán királyfié, Hamleté lett, akinek történetét az alkotók a jövőbe, 2107-be helyezték át. Ez a húzás sem zavaró, hisz lehet a környezet bármilyen futurisztikus, az örök emberi kérdéseket felvető és megválaszoló alapmű cyber-körülmények között is működőképes. Persze ugyanakkor szükség volt némi gyakorlatias változtatásokra, feszesítésre és trendiesítésre, de ez mind részlet – a Shakespeare tragédiájával szembeni alázatosság nem sérült, a mű nem veszített az értékéből, csupán a más megközelítés miatt árnyalódott a róla alkotott képünk. Arra nem fogadnánk, hogy a fiatalok azonnal rohannak majd a könyvesboltba vagy a könyvtárba, hogy a manga-verzió után a drámával is behatóbban megismerkedjenek, de ha ez kell, hogy a nem-olvasó ifjú generáció figyelmét is felkeltsük egy-egy klasszikus iránt, akkor ezt az „áldozatot” igazán meghozhatjuk. Pláne, hogy új minőség született, és a fura hibrid (manga vs Shakespeare) életképes. Részemről várom a folytatásokat. Rómeó és Júlia következnek.
Illusztráció: Emma Vieceli