PM Online | Korábbi cikkeink

A karácsony a szentimentális ünnepi filmek időszaka. A tévében századszor is megismétlik a Ben-Hurt meg az Ózt, így nem csoda, ha moziba menekül az ember. Tuti biztos, hogy a család az aktuális Disney-rajzfilmet választja, a szerelmesek valami negédes romkomot, a tiniknek meg ott van valamelyik nagy téli látványfilm.

A korcsoportilag könnyen behatárolható kereten kívül szerényen meghúzódik a kínálatban Bent Hamer legújabb alkotása. Persze, aki ismeri a rendező előző munkáit, például a Dalok a konyhából-t és az O’Hortent, és valamelyest tisztában van a norvég filmes habitussal, sejtheti, hogy a hófödte téli tájat még szenteste sem mosolygó arcok népesítik be. Pedig az Északi karácsony tulajdonképpen afféle meglepetés-film a Hamer-életműben: kevésbé vicces, ugyanakkor kevésbé lehangoló elődjeinél. Mintha a szenteste a rendező számára valóban szent lenne: ebben a filmben ott lappang a reménysugár egy szebb jövőért, még ha elég rendesen el is van elrejtve. Az Északi karácsony mozaikdarabkákból építkezik, egyetlen estére koncentrálva mutatja be egy fiktív norvég város lakóit. Egy férfi gyermekeinek szeretné személyesen átadni karácsonyi ajándékát, úgy, hogy exfelesége ne tudjon róla. Egy tini azt hazudja a szomszéd lánynak, hogy ők sem ünneplik a karácsonyt, csak hogy együtt tölthesse vele az estét. Egy hajléktalan férfi pedig hosszú idő után hazatér – és így tovább. Az egyes cselekményszálak közötti ugrás váratlan, és éppen akkor esik meg, amikor már kezdtük volna megismerni és megkedvelni a szereplőket – ráadásul az új szereplőkkel együtt a hangvétel is változik. Az új Hamer-film vegyes érzéseket kiváltó utazás, de az ünnepek alatt és között talán éppen erre lesz szükségünk.

Északi karácsony
(Hjem til jul)
Norvég–svéd, feliratos film