Interjú
Jézus és Jean Valjean
2010-16. szám / Kiss Péter
Talán felesleges bizonygatni, hogy Feke Pál napjaink musicalszínész-generációjának élvonalában is az elsők közé tartozik. Egyetemi diplomája nem lévén, „színházi menlevelét” a szakma és a közönség állította ki.
 Becsvágya, tehetsége és szorgalma röpítette a csúcsra, ha szabad egyáltalán ilyen fellengzősen megfogalmazni a tényeket. Merthogy tény, manapság ő az egyik legtöbbet foglalkoztatott előadó a musicalszínpadon, aki ősszel ritka bravúrt vitt végbe. A Madách Színház szeptember 17-ei premierjén eljátszotta a Jézus Krisztus Szupersztár címszerepét, majd egy hétre rá Jean Valjean gúnyájába bújt a kecskeméti Katona József Színház A nyomorultak bemutatóján.
Jelenleg rövid pihenőre vonult Jézus és Jean Valjean, te pedig „levezetésképpen” vígjátéki figurákat keltesz életre a Spamalot című musicalben a Madách Színházban.
F. P.: A Spamalot valóban felüdülés a drámai hangvételű rockoperák mellett, ám ugyanolyan komoly feladat, mint bármelyik más. Inkább prózai szerep(ek), öt különböző karaktert játszom benne.
Amikor fejest ugrottál ősszel két rockopera főszerepébe, sejtetted, mekkora megterheléssel jár?
F. P.: Két dologra gondoltam. Az egyik, hogy ezt nem lehet kihagyni. A másik: atyaúristen, hogy fogom végigcsinálni? Az igen mellett szólt, hogy a Jézus valamilyen szinten már a torkomban, a zsigereimben volt, a Jean Valjean viszont új kihívást jelentett. 29 évesen a musicalirodalom két ilyen csodálatos szerepét egy hét különbséggel eljátszani fantasztikus, megismételhetetlen dolog.
A hírős város teátrumában először léptél színre. Sikerült Kecskemét „bevétele”?
F. P.: Nagyon sokat dolgoztam vidéken. S ahogy az ember összekovácsolódik a többiekkel a próbaidőszak alatt, szinte társulati taggá válik. „Befogadja” lelkébe a várost, és a város is befogadja őt. Igen, személyes kötődésem van Kecskeméthez, rengeteget jártam be a Fő térre kávézni, sétálgattam a próbák között a belvárosban, a színházban pedig kiváló kollégákat ismerhettem meg.
A színészházban laktál?
F. P.: A főpróbaidőszakra leköltöztem, igaz, közben sűrűn feljártam Budapestre. Előfordult, hogy este jelmezes főpróba volt A nyomorultakból, amelyet másnap nyilvános főpróba követett a Jézusból.
| hirdetés
 |
|
Milyen sorrendet követsz a szerepépítkezésben: előbb a figurát próbálod megfejteni, vagy a zenére hallgatsz; az ébreszt benned karakterformáló gondolatokat?
F. P.: A nyomorultak esetében elemi erővel a zene diktált. Olyan hihetetlenül kifejező minden egyes zenei motívum, hogy amikor végighallgattam, rögtön megindult a fantáziám. A Jézusnál viszont az volt az újdonság, hogy Szirtes Tamás rendezővel olyan mélységekig jutottunk, amiben korábban ritkán volt részem. A musical-rendezők többsége a mű elemzését felületesen veszi, úgy gondolják, a díszlet, a világítás, a látvány, a zene majd „megcsinálják” az előadást.
Ha lehet Jézus és Jean Valjean között párhuzamot vonni, két jelző mindkettőjüket jellemzi: erő és jóság. Egyetértesz?
F. P.: Én még hozzátenném a hitet. Sok hasonlóság van köztük, mégis nagyon mások. Tehát megélve a színpadon őket, azt mondom, a két karakter markánsan elválasztódik a szívemben, lelkemben.
Harmadik alkalommal feszítenek keresztre Webber művében. Melyik a legemlékezetesebb Szupersztár-bemutató a pályádon?
F. P.: Az első, a szegedi Dóm téren. A Musical Színház csapatával adtuk elő, Molnár László rendezésében. Huszonkét éves voltam, azt írták rólam, a világ legfiatalabb Jézusa.
A krisztusi kort ugyan még nem érted el, ám a produkció sikerét látván, 33 éves korodig simán műsoron maradhat a darab. Addig is milyen új feladatok várnak?
F. P.: Több tervem van a jövőt illetően. Ami biztos, február elején a Végtelen szerelem című Valentin-napi koncerten énekelek majd a Madách Színházban. De ezt megelőzően, december 28-án egy különleges zenei esemény résztvevője lehetek. Ekkor lesz Szörényi Levente koncertje a Budapest Arénában, a Hattyúdal.
Ahol több nemzedék köszönti majd a búcsúzó muzsikust. A te hattyúdalod viszont még messze van…
F. P.: Én is így hiszem.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
