Interjú
Jake Gyllenhaal
2010-17. szám
Legutóbb karddal az oldalán és szandállal a lábán Perzsia hercegeként ugrált háztetőről háztetőre, de ő volt Donnie Darko, a Brokeback Mountain szerelmes cowboya, a Bőrnyakúak öböl-háborús veteránja, A Zodiákus megszállottja és a Kiadatás kiábrándult ügynöke.
Legújabb filmjében, a január 6-án mozikba kerülő Szerelem és más drogokban Jake Gyllenhaal egy hidegvérű csábítót játszik, aki foglalkozására nézve Viagra-ügynök.
Hogyan írná le a Szerelem és más drogokban játszott karakterét?
J. G.: Jamie-nek megvan a magához való esze, de hajlamos az önpusztításra is. Viagrát ad el orvosoknak, és mindenáron sikert akar elérni, mint gyógyszerügynök. Azt mondanám, hogy vérében van a hódítás képessége, ahhoz nagyon ért, hogy miként vegyen le másokat a lábukról, és ő lenne a legboldogabb, ha mindenfajta komolyabb kötöttség nélkül élhetné az életét. Aztán találkozik Maggie-vel és minden megváltozik…
Mi vonzotta a forgatókönyvben?
J. G.: Az, hogy egy olyan történet rajzolódott ki belőle, mint a régi Katharine Hepburn- és Spencer Tracy-filmek, amiket borzalmasan szeretek. De ha Fred Astairt és Rita Hayworth-öt mondom, akkor sem állok messze az igazságtól. Nem is tudom, miért nincsenek ilyen filmek manapság?! De hogy ne csak régről hozzak példát, a Jerry Maguire hangulata is visszaköszönt a forgatókönyv olvasása során. Tegnap egy vacsorameghívásnak tettem eleget, és épp arról beszélgettük, hogy melyek azok a filmek, amelyek mindig megríkatják az embert, még ha betéve tudod valamennyi jelenetét is, mert már kismilliószor láttad. Számomra a Jerry Maguire ilyen.
Egy gyógyszerekkel ügynökösködő orvoslátogatót játszik. Beleásta magát a szakma rejtelmeibe?
J. G.: Ma az orvoslátogatók többsége nő, egyszerűen azért, mert a doktorok nagy része meg férfi. Persze akadnak férfiak is a szakmában, de a nők mindenképpen többségben vannak. Az az érzésem, hogy a szexualitásnak, a flörtnek nagyon nagy szerepe van az ilyen munkában. De persze ennél többről van szó. Lehet akármilyen vonzó is egy saleses, ha nincs a fejében semmi, senki sem fogja azt mondani, hogy oké, akkor rendelek a Zoloftból, csak mert egy csinos nő kivillantja rá a mosolyát. A legjobb ügynökök azok, akik hisznek is abban, hogy amit csinálnak, azzal valamilyen jó ügyet szolgálnak. És a jó orvosok ezt megérzik. | hirdetés
 |
|
Ed Zwick olyan filmeket rendezett, mint Az 54. hadtest, a Véres gyémánt és az Ellenállók. Milyen volt a közös munka?
J. G.: Az az érzésem, hogy eleinte nem bízott bennem, illetve abban, hogy bele tudok bújni ennek a fickónak a bőrébe. Amikor először találkoztunk, ezt mondta: „Sokszor játszottál már sebezhető, érzékeny karaktereket, de érzéketlen szerepben még sosem láttalak, ennek az alaknak viszont az az egyik legfőbb jellemvonása, hogy a történet nagy részében gondosan rejtve tartja a sebezhető énjét.” Egyszóval volt némi szkepszis a részéről az ügyben, hogy jó választás voltam-e a szerepre. Abban is kételkedett, hogy meggyőzően tudom-e játszani a flörtölésben bajnok hódítót. A próbák során, bevallom, hosszú ideig tartott, míg feltornáztam magam egy elfogadható szintre, mert kezdetben elég csapnivaló voltam. De épp erre való ez a periódus, hogy ki lehessen javítani a hibákat. Egyszer aztán a rendező arra kért, hogy kezdjem el énekelni a szövegemet. Megtettem mindent, ami csak tőlem tellett, hogy kibújjak a feladat alól, annyira kínosnak találtam, de semmi sem segített. Valószínűleg egész álló nap ott ült volna, míg meg nem csinálom. Úgyhogy végül beadtam a derekam, és elkezdtem. Ilyen messzire még egyetlen rendező kedvéért sem mentem el. Olyan volt, mint azok a kínos pillanatok, amikor az embert táncolni hívják, te meg valahogy próbálsz hárítani, hogy nem, kösz szépen, most nem.
Mi a helyzet filmbeli a szex-jelenetekkel és a meztelenkedéssel?
J. G.: Szép kis kihívás volt, szó se róla. De segítségemre volt, hogy a szüleim mindig is úgy neveltek, hogy ki legyek békülve a külsőmmel, a testemmel. Úgy érzem, nagyon fontos, hogy a szex és a szerelem felnőtt módon legyen ábrázolva. És ehhez, bizony, a színészeknek néha neki kell vetkőzniük. Intim hangulat kell az ilyesmihez, de szerencsére ebben nem szenvedtünk hiányt a forgatáson, amikor ezeket a jeleneteket vettük. Annie (Hathaway) és én elég hamar közel kerültünk egymáshoz, néha talán túl közel is.
És Viagra-ügyben végzett kutatómunkát?
J. G.: Külön, a film kedvéért, nem kellett kipróbálnom, de nem kell hozzá nagy fantázia, hogy az ember elképzelje a hatását.
Az interjúért köszönet az InterComnak
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
