Kritika (4)
Józanok csendje – Stúdió K
2010-17. szám / Bóta Gábor
Mezei Kinga monomániásan epikával és lírával kísérletezik a színpadon. Gyarmati Kata dramaturggal szövetkezve regényeket és verseket adaptál. Reménytelenebbnél reménytelenebb vállalkozásokba kezd. Időnként ráfarag, és vele együtt mi is.
Például a Pilinszky műveiből készült Fabula bemutatóját csaknem dermedt csend fogadta a Bárkán. De amióta láttam tőle Sziveri János költeményeinek színpadra teremtését, rendszeresen igyekszem bizalmat szavazni neki. Igaz, azt hazai pályán, az Újvidéki Magyar Színház színészeivel csinálta. Nem nagyon voltak benne klasszikus egymásnak feszülések, összecsapások, olyan volt inkább, mint egy örök mozgásban lévő életkép, melyben csudapofák, különcök, művészlelkek tobzódtak, és alkottak álomszerű, humorral és humánummal teli, borzongató, de mégis szerethető világot. Hasonlóan jól sikerült Hamvas Béla Karnevál című regényéből, Pác címmel, eleven emberi forgatagot teremteni a deszkákra. Domonkos István pedig a Via Italia előadását ihlette, melyben zömében tettre kész fiatalok árasztották el a színpadot, irigylésre méltó energiákkal.
Mezei most a Stúdió K-ban, szintén Gyarmati Kata segítségével, Józanok csendje címen, Csáth Géza novelláiból rendezett előadást. Az általa tervezett tér olyan, mintha egy zegzugos, félhomályos borospincében lennénk, amelyet nemcsak színészek, hanem Németh Ilona bábjai is benépesítenek. Ezúttal sincs összefüggő történet, villanások, jelenetek álomszerűen egymásba mosódó kavalkádját látjuk, nagy sóhajok, panaszok, világfájdalmak, groteszk humorral való, alkoholmámoros elmesélése közben. Valóságos kis sortragédiák. Bár azt sem lehet pontosan tudni, hogy valóságosak-e, vagy a delírium lódította meg a fantáziát, növelte a naivitásba átcsapó hiszékenységet. A produkció eleje számomra kissé vontatott, aztán belekerülök ebbe a rezignált, de olykor vásárian eleven álomvilágba, kedvvel merengek vagy éppen nevetek magam is. | hirdetés
 |
|
Minden nőt Homonnai Katalin alakít, a nőiség lényegét magától értetődő természetességgel hordozva valamennyi szerepében. Férfiakból sokféle van, asszonyverő és nőimádó, vagy éppen a kettő egy személyben, nagyzoló és betojt kis szarjankó egyaránt. Nagypál Gábor elementáris bohóctréfát mutat be abból, hogy kétbalkezes létszükségleti dohányosként soha nem sikerül rágyújtania. Spilák Lajos élvezetes fekete humorral agyműtétet szemléltet egy kerek kenyér módszeres szétmarcangolásával. Valamennyi szereplő – Kovács Krisztián, Hannus Zoltán, Lovas Dániel, Ittzés Gergely, Kelemen Ernő, Hock Ernő – kedvvel mókázik és búsong.
Nem mondom, hogy átütő erejű az előadás, inkább egy kellemes borozáshoz hasonlít, ami közben jól érezhetjük magunkat.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
