RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2019. február 22., péntek
Gerzson

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
„Sehol nem látok csapatokat”
2010-17. szám / Bóta Gábor

Funtek Frigyes, bár húsz éve Franciaországban él, 2008-tól a Győri Nemzeti Színház prózai tagozatának művészeti vezetője. Rendszeresen rendez is, most éppen az Equus című sikerdarabot állítja színpadra.
Miután elmentél Franciaországba, időnként rendeztél itthon. De hogyan lettél Győrben művészeti vezető?
F. F.: Felhívott Nagy Viktor igazgató, akit személyesen különösebben nem ismertem. Azzal telefonált, hogy pályázik a színházra, és mit szólok ehhez. Miután elolvastam a pályázatát, azt válaszoltam, hogy én annak megtervezésében tudok részt venni, miket csináljunk, másrészt szívesen rendezek, és itt vagyok, amikor szükség van rám, de nem költözöm haza.

Vagyis kétlaki vagy?
F. F.: Igen. Már tizenkét éve Cannes-ban élek, előtte Párizsban laktam. Nyolc évig színészetet tanítottam Cannes-ban. Most is tanítok, de már nem állásban. Különböző helyeken kurzusokat tartok. Amikor rendezek, két hónapig Győrben vagyok.

De a művészeti vezetés egy társulat folyamatos karbantartását is jelenti.
F. F.: Ha Győrben ülnék 24 órát egy irodában, nem hiszem, hogy többet tudnék tenni a társulatért, mintha amikor kell, jelen vagyok. Voltak olyan művészeti vezetők a városban, akiket csak időnként láttak premiereken. Ehhez képest én, miután a januárban bemutatandó Equus lesz ebben a szezonban a második rendezésem, négy teljes hónapot Győrben töltök, kurzusokat tartok fiatal színészeknek, és a bemutatók előtti időszakban megnézem mások produkcióit. Azzal, akinek valami baja, lelki gondja van, ma már akár órákig lehet beszélgetni skype-on, egymást nézve.

Amikor elmentél az országból, színész lettél Párizsban. Nem voltál elég sikeres?
F. F.: Mindig érdekelt a rendezés, már főiskolás koromban az osztálytársaimat is rendeztem, aztán ez egyre jobban érdekelt. Párizsban jól megfizetve léteztem mint színész, de érdektelen dolgokat csináltam ahhoz képest, amilyeneket korábban Magyarországon.

Az osztályod – melynek tagjai például Hirtling István, Mácsai Pál – legendássá lett, a vizsgaelőadásaitokon temérdek tinilány sikongatott, de szakmailag is elismertek voltak ezek a produkciók. Nem hiányzik egy ilyen összetartó csapat?
F. F.: Ez nagyon jó csapat volt, aztán abban az időben, amikor én elmentem, kezdett széthullani, de 1990-ben megváltozott Magyarország is. Ma sehol nem látok csapatokat, borzasztóan széthullottak a színházak belülről, lelkileg. Nyilván hiányzik egy olyan csapat, mint amilyen a régi volt. De talán a vidéki színházak egy részében még van a társulat tagjainak lelkük. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy az előadások minősége is jó.

Művészeti vezetőként dolgod lehetne a csapatépítés. Annak idején Markó Iván is hazajött külföldről, és pár év alatt nemzetközi hírű balettet csinált Győrben.
F. F.: Ha megkérdeznél pár győri színészt, azt hiszem, azt mondanák neked, hogy mióta itt vagyok, elkezdett együtt élni, együtt lélegezni a győri társulat, megváltozott a hozzáállás a játékhoz.
hirdetés


A győri színház régóta nincs benne az országos szakmai vér­ke­rin­gés­ben, nem szerepel rangos fesz­ti­vá­lo­kon, nem kap díjakat.
F. F.: A szakma képviselői csak elvétve járnak Győrbe. Ebben nyilván szerepet játszik az előítéletesség is. És ehhez még hozzájárul, hogy már a színházakban is politikai társulások vannak. Úgy köpköd néhány ember egymásra, mint a parlamentben a politikusok.

A győri direktorválasztásnak is igen erőteljes politikai színezete volt.
F. F.: Nagyon pontosan tudom, hogy ennek a hátterében vagyok Győrben, de ettől én még magamat abszolút független embernek tartom. Húsz éve nem élek benne a napi politikai életben, amit nagyon ócskának tartok.

Mit lehet szerinted a győri színházból kihozni?
F. F.: Valami elkezdődött ebben a színházban, és lehetséges, hogy a következő két évben ebből olyan társulat is létrejön, amelyre érdemes lesz egész Magyarországon figyelni.

Az Equus, amit most rendezel, jól megcsinált bulvárdarab, két remek szereppel, általában nagy siker.
F. F.: Igen, ez egy New York-i bulvár színdarab.

De úgy tesz, mintha nagyon komoly dolgokról beszélne, miközben megmarad a felszínen.
F. F.: Pontosan. Ez egy furcsa, felszínes, álpszichológiai dráma, ugyanakkor mégiscsak fölvet olyan lényeges kérdéseket, a közönség minden rétegének, amelyekre fontos lenne választ keresni. Kü­lön­le­ges­ség lesz, hogy a lovakat táncosok alakítják majd, nem bólogató statisztéria. A feleségem majdnem hét évig Béjart-nál volt Markó Iván partnere, és most az előadás koreográfusa. Ő is hozzájárulhat ahhoz, hogy sikeres produkciót hozzunk létre.


vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor