Interjú
Évtizedforduló
2011-01. szám / Sári Júlia
Tízéves jubileumi koncertjére és a negyedik lemez megjelentetésére párhuzamosan készül a Zagar zenekar, a magyar elektronikus zenei szcéna egyik emblematikus formációja. A jeles évforduló alkalmából a Trafóban ünnepelhet együtt a közönség a Zagarral február 12-én, ahol vetítés és vendégfellépők fogják emelni az est fényét. Az elmúlt és
 az elkövetkező évtizedről, az ünnepi koncert részleteiről és az időhiányról Zságer Balázzsal, a zenekar vezetőjével beszélgettünk.
Nemcsak a tízéves jubileumi koncertekre készültök, de mindeközben alakul a következő lemezetek is.
Zs. B.: Igen, ez izgat most minket leginkább. Nagyon sok vázlatba kezdtünk bele az utóbbi hónapokban. Egy részüket még egyelőre képlékeny formában hagytuk, és azt szeretnénk, hogy a próbákon és a koncerteken, az improvizációk során kristályosodjanak ki. Így aztán még a lemez struktúrája is elég kidolgozatlan.
Az ünnepi koncert előkészületeiről mit tudsz elmondani?
Zs. B.: A mostani aktuális felállással játszunk majd, vagyis Lázár Tibor – dob, Zságer-Varga Ákos – basszusgitár, DJ Bootsie – scratch, Ligeti Gyuri – ének és gitár, én pedig billentyűzöm, és az elektronikus eszközöket kezelem. A vizuális aláfestésről Kemuri és Urbanizer gondoskodik majd, és lesznek vendégénekesnők is, Németh Juci, Judy Jay, Kutzora Edina és Hodosi Enikő személyében. Leginkább az elmúlt tíz év számait fogjuk játszani, amelyek nagy részét átdolgoztuk, de ezen kívül lesz egy kis ízelítő az új lemezről is.
Mennyiben fognak eltérni a régi dalok az eredeti verziótól?
Zs. B.: Sokkal több lesz bennük az akusztikus gitár, és inkább a pszichedelikusabb-filmzenésebb számainkra épül a repertoár. Több számot pedig a lányok fognak interpretálni, mert azok eddig csak Gyuri hangján szólaltak meg. Terveink szerint a képi háttérrel együtt az egész koncertnek inkább színházi hangulata lesz. A zenekar valójában két vonalon mozog, van egy fesztiválrepertoárunk, dinamikusabb számokkal, de ugyanannyira fontosak számunkra azok a számok, amik sajátos, nyugodtabb környezetet igényelnek, éppen ezért nem is tudjuk azokat elég gyakran játszani. Most ez az utóbbi, downtempós és instrumentális vonal fog előtérbe kerülni, de azért reméljük, lesznek lendületesebb pillanatok. Ezúttal talán még fontosabb a hangulat.
Mindig sokat improvizáltok a koncerteken. Eddig is jellemző volt rátok, hogy a számaitok sokáig alakulnak, míg végleges formát öltenek?
Zs. B.: Ha nagyon nem is alakulnak át a kezdeti elképzeléseinkhez képest, az biztos, hogy nem a megszokott módon születnek a számaink. Vagyis nem mindig van meg egy szám végleges formája, mielőtt stúdióba vonulnánk. A végleges struktúrák sokszor a felvétel után, a produceri munkák során alakulnak ki.
Sok minden történik egy zenekarral tíz év során. Szerinted mik a leginkább szembe(fülbe)tűnőbb változások?
Zs. B.: Az egyik ilyen változás nemcsak minket, de a közönség hozzánk való viszonyulását is jellemzi, vagyis hogy már rég nem csak velem azonosítják a Zagart, hanem úgy tekintenek ránk, mint egy igazi zenekarra. Ez talán többek közt abból is fakad, hogy a számok írásánál most már sokkal jobban szem előtt tartjuk a színpadi előadást, vagyis egyre inkább közeledik egymáshoz az élő és a stúdió-Zagar. Hogy zenei fejlődés végbement-e a tíz év során, teljesen szubjektív kérdés. Az kétségtelen, hogy nagy volt az elmozdulás a kezdetek óta. Az első lemez egy erősen downtempós, instrumentális világot képviselt, amin talán még érezhető volt a Yonderboijal való közös munka is. Azóta sokkal merészebben bánunk a stílusjegyekkel, és sokkal átfogóbb koncepciókban tudunk gondolkozni. | hirdetés
 |
|
Mi hiányzik ahhoz, hogy megszülessen a következő lemez?
Zs. B.: Először is idő. Nagyon sokszor megszakítják a munkát a koncertek, fesztiválok, ráadásul közben sok alkalmazott munka is bejön, filmek, színház és így tovább. És persze az sem kerül kevés erőfeszítésünkbe, hogy igyekszünk a zenekar külföldi megjelenésének lehetőségeit megteremteni. Ebben az évben még két kislemez jelenik meg a német kiadónknál az előző lemezről, számos külföldi producer remixével. De egyébként úgy érzem, hogy nekünk egy-egy albummegjelenés után kell két-három év, hogy valós inspirációk hatására csináljunk új lemezt, ami nemcsak az előzőnek a lineáris folytatása, hanem önmagában is megáll.
Mik ezek az inspirációk?
Zs. B.: Rengeteg olyan élmény van, ami hatással lehet rám. Ilyen lehet akár egy utazás, film vagy akár a lányommal való együtt rajzolás. A legfontosabb, hogy hagyom magamat a befolyásuk alá kerülni. De az utóbbi időben például elkezdtem DJ-zni, ezáltal még több zenét hallgatok, szelektálok. Néha egy-egy alkalmazott munka is adhat kreatív gellereket. Mindezekből az élményekből lecsapódik és összeáll valami egészen új, ami mégiscsak az eddigi történet folytatása.
Mi volt a legutóbbi alkalmazott zenei munkád?
Zs. B.: Török Feri Apacsok című darabjához írtam zenét, amit nemrég dolgoztam át az előadás tévéfilm-változatához. Arról a magyarországi indián mozgalomról szól, aminek Cseh Tamás is a tagja volt, és amit igen gyanakodva figyelt a titkos rendőrség, sőt, az egyik tagot még ki is végezték. A régi westernfilmek hangulatát kellett hozzá megidéznem, és countrys beütésű zenét írnom. Ez tipikusan olyan feladat volt, amit egyesek úgy neveznek, „challange”, mert például bendzsóhoz soha nem nyúltam volna. De épp ezért szélesítik az ilyen alkalmazott munkák az ember horizontját.
A Zagar zenéjében egyébként is mindig tetten érhető volt a filmzenés hatás. Melyik filmzeneszerzőket hallgatod?
Zs. B.: A klasszikusok közül elsősorban Nino Rotát, Morriconét és Philip Glasst. Néha nagyon bejönnek az új rajzfilmek sound-designjai is, de tetszenek azoknak a független filmeknek a soundtrackjei is, amik sokszor nem is egyetlen zeneszerzőhöz köthetők, hanem többek munkájából válogatják össze őket egy hangulat mentén.
Van a Zagarban újabb tíz év?
Zs. B.: Kell, hogy legyen, igen.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
