Vajon miért éppen akkor állít ki a Kiscelli Múzeum 8 Gulácsy-képet, amikor a KogArt-Ház eddig példa nélküli, hatalmas életműkiállítást rendez az őrült festőzseni tiszteletére?
Vajon miért épp az a művészettörténész a kiállítás kurátora, aki eredetileg a Mundus Kiadó gondozásában megjelentetett életmű-album szerzőjének lett felkérve,  csak aztán homályos okokra hivatkozva még az előtt szakítottak egymással a kiadóval, mielőtt az album elkészült volna? Vajon a kogartos művészettörténészek gyűjtőmunkája miért állt ellen a Smetana-gyűjteménynek, vagy épp fordítva, a Smetana-gyűjteményben rejtező Gulácsy-festmények miért álltak ellen a kogartos művészettörténészek gyűjtőmunkájának. Persze, ebben a mostani kontextusban a válasz nagyjából mindegy is, csak az egyszeri kritikusban önkéntelenül is felmerül a kérdés, nem a hosszú éveken keresztül Gulácsy legismertebb monografikusának tartott Szabadi Judit nemes vagy nemtelen „bosszújáról”, „majd én megmutatom”-járól van-e szó, miután az életmű-album szerzőjévé helyette egy eddig ismeretlen, fiatal művészettörténész, Marosvölgyi Gábor lépett elő. A kritikusi tamáskodást félretéve, van azért a Kiscelli kiállításának apropója is: a Fővárosi Képtárban bemutatásra kerülő művek közül, melyeket egyedül Szabadi Judit látott eleddig egyben a Smetana házaspár, bizonyos Smetana Ernő és felesége lakásában (Erzsébet királyné útja 69., ha esetleg valakit közelebbről is érdekel a hely ma már csak szelleme), öt most került a múzeumba letétként. Lehetne boncolgatni, hogy miért most, s ha már egyáltalán, nem lett volna-e helyük a KogArtban, de talán nagyon nem érdemes. A lényeg, hogy aki a majd’ teljes, ma fellelhető Gulácsy-életműre kíváncsi, annak a kiscellis képek is kihagyhatatlanok.
Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár |
vissza
vissza a lap tetejére
