Interjú
Gyermeki lelkület és lendület
2011-01. szám / Szepesi Krisztina
Ács Norbert olyan színházban vezető színész, ahol valójában bábok a főszereplők. A Budapest Bábszínház művésze beavat abba, hogyan is működik ez a különös világ, ahol egy élettelen bábunak hirtelen lelke lesz, és képes kapcsolatot teremteni gyerekekkel, felnőttekkel egyaránt.
 Amikor 10 éve felvettek az egyetemre, miért báb szakra mentél?
Á. N.: A történet korábban kezdődik. Pécsett voltam egyetemista, ahol játszottam az egyetemi színpadon. Meghívtak minket a Pécsi Nemzeti Színházba, itt látott a bábszínház igazgatója, aki meghívott egy előadásba. Édesanyámnak volt egy amatőr bábstúdiója, ahol én annak idején inkább díszleteket rajzoltam és készítettem. Megvolt bennem a kíváncsiság is műfaj iránt. A munka, amit a Bóbita Bábszínházban csináltunk Pécsett, végül nagyon jól sikerült. Ezt látva említette az igazgató, hogy indul egy báb szak az Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Megpróbáltam, felvettek.
Ennek alapján úgy tűnik, te csak úgy odasodródtál a színházba.
Á. N.: Nem, én tényleg nagyon vágytam a színházba, s az ember végül valahogy oda is terelődik, ahová kell. Gyerekként a báb még nem fogott meg, és ma is vannak olyan stílusok ezen a műfajon belül, amik elrettentő példák lehetnek. De ha azt kérdezed, akartam-e Rómeó lenni a Vígszínház nagyszínpadán, akkor arra az a válasz, hogy ez nem feltétlenül lett volna jó sem nekem, sem pedig a közönségnek.
A bábszínház nálunk elég sokáig arról szólt, hogy Micimackó vagy Misi mókus.
Á. N.: Ezek a sztereotípiák a mai napig élnek, és azt gondolom, ez nem feltétlenül negatív, hiszen ezt az igényt is ki kell szolgálni, méghozzá érvényes előadásokkal. Ma már nem is tartom olyan könnyűnek a kicsiknek szóló, érthető, átélhető történetmesélést. A báb mint absztrakció számos kísérleti lehetőséget nyújt, de szinte patikamérlegen kell kimérni, hogy a formai megújulásra való törekvések ne menjenek a tartalom rovására.
A Budapest Bábszínházban egyre többet kísérleteztek, amiből főként felnőtteknek szóló előadások születnek.
Á. N.: Amikor ide szerződtem, ez is vonzott, úgy tűnt, hogy itt a bábműfaj adta lehetőségek széles skálájával találkozhatom, az más kérdés, hogy nincs benne a köztudatban, hogy felnőtteknek és kamaszoknak is játszunk. Nehéz kihozni ezt a műfajt a Bábszínház–Közlekedési Múzeum–Planetárium 60-as évekbeli retróháromszögéből, és rátenni a színházi térképre. De magunkon is meglepődtünk, amikor kezdtük azzal húzni a rendezőket egy készülő előadás próbái előtt a folyosón, hogy akkor ez most már ugye egy zenés, paravános, klasszikus bábelőadás lesz végre.
Úgy érted, hogy néhány előadás annyira élőszereplőssé válik, hogy a báb szinte már csak ürügyként szerepel?
Á. N.: Inkább arra gondolok, hogy 20-30 éve például a Misi mókusra a 8-9 éves korosztály jött el, ma pedig egy hasonló előadásra már 3-4 éves gyerekeket is elhoznak. Nem könnyű lépést tartani az egyre fiatalabb nézői réteggel, és rajtuk keresztül a szülők és a pedagógusok igényeivel.
| hirdetés
 |
|
Játszol prózát is, de talán azért lehet olyan vonzó a báb, mert így akár teljesen karakteridegen szerepeket is megformálhatsz.
Á. N.: Egy színházban könnyen beskatulyázhatnak egy szerepkörbe, de a bábszínházban, főleg mivel nem mindig látszol, valóban sokkal szélesebb a paletta. Igaz, ez rám csak félig-meddig érvényes, mert bár Lucifer és Faust mellett elég sok karakterszerepet is eljátszhattam, kevés hősszerelmest osztottak rám.
De ez a hajó nem ment el, hiszen még akár 50 évesen is játszhatsz bábosként hősszerelmest.
Á. N.: Mert a bábok nem öregszenek. Manapság a prózai színház és a bábszínház között már nem olyan éles a határvonal. Itt is gyakran élő játékban, báb nélkül is meg kell tudni formálni a szerepet. Persze jó, hogy játszhatok prózai színházban is, mivel teljesen másképp zajlanak a próbák, mint egy bábelőadásnál.
Mi a különbség?
Á. N.: A színészetnek rengeteg ösztönös pillanata van, amiből kialakulhat egy szituáció. A bábbal ezt sokkal nehezebb elkapni. Ha egy színész a próbán oda akar menni valahova, akkor egyszerűen odamegy. Egy ilyen apró dolog is nagyon összetetté válik, ha van egy bábom három untermannal. Vagyis próbálni sokkal nehezebb, viszont az előadáson ez a béklyó védőhálóvá válik, főleg ha egy tárgyon keresztül kell kommunikálnod a partnereddel, akit sokszor nem is látsz.
Milyen feladatok várnak rád?
Á. N.: Jelenleg több mint 10 darabban játszom, és mellette vendégeskedem majd a győri Vaskakas Bábszínházban is, a Budapest Bábszínházban pedig még két bemutató lesz. Balázs Zoli rendezi A hattyúk tavát, Kiss Csabával pedig májusban kezdjük próbálni az Übü királyt, amiben több prózai színész is szerepel.
Mitől vagytok ti mások?
Á. N.: Nálunk talán jobban előtérben van egyfajta animációs gondolkodás. Emellett olyan színházszeretet kell ehhez a műfajhoz, ami gyermeki lelkülettel és lendülettel párosul. Biztos furcsán hangzik, de valahogy akkor kerek a napom, ha négyszáz gyerek kiabál és tapsol örömében az előadás után.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
