Kiadóink közül talán a Kossuth az, amelyik a legkiegyensúlyozottabban és legcéltudatosabban figyel a legmodernebb technika híveire s azokra, akik nemigen vagy egyáltalán nem tudják, mi az e-könyv és a web 2.0. Az utóbbiaknak
 szól a cég legújabb s profi módon reklámozott Mikszáth-sorozata: hagyományos, díszes, aranyozott kötés, keménytáblás borító, finom papír, szellős tördelés. Én nem is tudok ellenállni neki, gyűjteni fogom, noha Mikszáth-művekben egész jó a könyvtáram – de én a szép könyvtestet is szeretem, önmagában; azon megszállottak közé tartozom, akik a frissen megjelent köteteket kinyitják és megszagolják, mint hunyt szemmel egy ismeretlen szépség parfümjét a lóvasúton…
De ez krúdys, maradjunk Mikszáthnál. A sorozatban kéthetenként jön majd egy-egy kötet, az utolsó, a 22., jövő júliusban. Ez így rendben van, tán az is, hogy csak az újságosnál vehetjük meg őket. De: a szép első kötetben nincs feltüntetve a szerkesztő, nem tudom kitalálni a szerkesztés alapelveit. Rendkívül hiányzik az idegen szavak magyarázata! A két koldusdiáknak rögtön az elején ilyen kifejezések szerepelnek: dukál, titulus, kolláció – és abban sem vagyok biztos, hogy a pallosjog vagy a szeredása, a furmányos vagy a garád érthető mindenkinek. Elkelnének a rövid utószók is… Révay Mór könyvkiadó emlékezéseiből tudjuk, milyen gondot fordított Mikszáth a belbecsen túl a külcsínre is: illett volna az említett, látszólagos apróságokra is figyelni. S netán még néhány kötettel bővíteni a sorozatot, például a parlamenti írásokéval. Nem lehetne? A lényeg, persze, hogy kezünkbe kapjuk az egyik legnagyobb író főbb munkáit. Olvassuk őket, legyünk felkészültek, ha netán összefutunk Mikszáthtal a szentendrei HÉV-en!
|
vissza
vissza a lap tetejére
