„Rabsorsom milyen mostoha, / hogy mind nem láthatom soha!” – sóhajtott Babits a múlt század elején Messze… messze… című gyönyörű versében, amiben egyébként csak európai országokat jelöl meg
 vágya tárgyaiként – tovább még gondolatban sem mert nézni. Mára összezsugorodott a világ, távoli pontokra is eljuthatunk viszonylag könnyen, már persze ha pénzünk is van hozzá. Európát pedig igazán nem nehéz bejárnia annak, akiben a költőhöz hasonlóan ott él a szándék. Európai utazásokhoz, kalandozásokhoz csinál kedvet az eredetileg a Lonely Planetnál megjelent könyv. Igen nagy kedvet, merthogy gyönyörű. Rövid bevezetés után – amiből megtudhatjuk például, hogy itt van a világ legmélyebb tava (a Bajkál), leghosszabb folyója (a Volga) – hat csoportban (a Brit-szigetek és a Benelux államok stb.) ötvenkét országot mutat be általában négy oldalon. A szövegek rövidek, a pompás képek dominálnak. Az első hely Írország, ahol jártam: jó újra „ott lenni”. Utoljára gröndlandi felvételeket csodálhatunk kissé bánatosan; én legalábbis aligha fogok a „bájos Tasiilaq faluból indulva kajakkal lavírozni az úszó jégtáblák között”, noha ez a könyv szerint kihagyhatatlan. De bárhol is járunk, ne feledjük, mondom némi, a könyv ihlette pátosszal, hogy Európa egy kultúra s egy viselkedési kultúra is, amit őriznünk illene. Legalább annyira, mint lélekjelenlétünket, midőn megtapasztaljuk a tériszonyt a norvégiai Holmenkollen síugrósáncán.
Officina Kiadó
256 oldal, 8700 Ft
Kritika (5)
|
vissza
vissza a lap tetejére
