PM Online | Korábbi cikkeink

Itthon a börtönnel kapcsolatos filmek és könyvek kapcsán még mindig az Iskola a határon a referencia, holott remek hazai börtöndokuk állnak rendelkezésre egy sokkal céltalanabb, kevésbé esztétizált és elegáns börtönvilágkép megismerésére.

De ha nem mi, más elmeséli nekünk ezt a történetet is, utoljára az Éhség, A próféta tett így, most pedig Florin Serban Arany Medve-díjas első filmje (!).
Semmi alcatrazos high-tech betonerőd, Kelet-Európában egy kissé lelakott úttörőtábor is megteszi fegyintézetnek – itt tölti négyéves börtönbüntevtésének utolsó napjait Silviu, a 18 éves elítélt. A rendszerváltással egyidős fiú épp arról értesül, hogy anyja visszaérkezett Olaszországból, ahová a határok megnyílásával ment dolgozni, és az a terve, hogy elvigye magával másik fiát, Silviu öccsét. Mindeközben Serban lassú, hosszú, sápadt beállításai tökéletesen teremtik meg az ingerszegény, szegényes, de mégis fenyegetésekkel és erőszakkal teli börtönlégkört – ilyen atmoszférát tényleg dokumentumfilmekben érzékelni csak, mint ahogy az elítéltek is tökéletesen valósághűek (ennyit számít, hogy a román film új hullámja kiemelten valóságalapú). Öccse elvesztésének lehetősége után Silviut még két olyan élmény éri, ami az anya nélkül felnövő, gazdátlan generációk egyikéhez tartozó fiút (Romániában rengeteg család bomlik fel azért, mert az egyik vagy mindkét szülő külföldre megy dolgozni) a padlóra küldi. Így lesz ebből a pontos börtönfilmből generációk kilátástalan sorsára és a bennük lakozó zűrzavarra figyelmeztető alkotás, új Négyszáz csapás is egyben – míg Silviu (megformálásáért George Pistereanu számos díjat besöpört, joggal) maga így lesz emblematikus figura, új Antoine. Mi pedig még csak most vesszük észre az elfelejtett generációnkat (kellett hozzá három haláleset), a filmjeink meg sehol.

Fütyülök az egészre
(Eu cand vreau sa fluier, fluier)
Román, feliratos film