Interjú
Harrison Ford
2011-02. szám
Harrison Ford akkor is a világegyetem egyik legnagyobb filmsztárja, ha az elmúlt években forgatott filmjei (Eszeveszett küzdelem, Indiana Jones és a kristálykoponya királysága, Crossing Over) rendre elmaradtak a rajongói elvárásoktól.
A március 24-én mozikba kerülő Ébredj velünk a 68 éves színész legfrissebb kísérlete a közönség és a kasszák visszahódítására. Ford egy szebb napokat látott, kiöregedő félben lévő híradóst játszik, akinek a reggeli, csacsogós műsorsávban, főzőcskéző celebek és bohóckodó időjárás-jelentők közt kell folytatnia, ha nem akar állás nélkül maradni.
Kicsoda Mike Pomeroy, az Ébredj velünk főszereplője?
H. F.: Nehéz eset, hozzá fogható alakot eddig még nem játszottam.
Nehéz eset – ez elég diplomatikusan hangzik, nem gondolja?
H. F.: Akkor legyünk konkrétabbak: Mike egy seggfej. De egy olyan seggfej, akit megváltoztatnak az események, és ő is hatással van másokra, például a Rachel McAdams által játszott Beckyre. Ez az érzelmi kötelék, ami kettejük közt kialakul, úgy is mondhatnám, hogy a hab a tortán.
Mielőtt elkezdődött volna a forgatás, utánanézett, milyen egy tipikus híradós?
H. F.: Nem éreztem szükségét a dolognak. Azt hiszem, az elmúlt 20-30 évben elégszer szerepeltem reggeli műsorokban, hogy tudjam, miről szól egy ilyen program. Úgy éreztem, tudom, hogyan kell eljátszani ezt a pasast, tudtam, mi rejtőzik benne. Ne szépítsük: Mike egy kibírhatatlan, önelégült alak.
Jóval kellemesebb vonása a karakternek, hogy híresen nagy ínyenc, aki a konyhában sem mondható elveszettnek. Elmondható ugyanez Harrison Fordról is?
H. F.: Enni és főzni egyaránt szeretek, de nem szeretek hosszan bajlódni az előkészületekkel. A percek alatt összedobható kaják híve vagyok. Ha az otthoni konyhareputációmra kérdez, azt mondanám, hogy a stir fry mestereként tartanak számon a velem egy fedél alatt élők. Bármikor összeütök valami jó kis wokosat.
És a vadászattal hogy áll? A filmbeli énje ebben is élen jár.
H. F.: Azt mondanám, elég jó vadász vagyok, de azt azért nem mondanám, hogy szenvedélyem lenne a vadászat.
Mike Pomeroy hajdan híres tudósító volt, a hírműsorok nagyágyúja. Vannak hozzá hasonló kedvencei?
H. F.: Többeket is nagyra tartok, de számos olyan is van, akikről épp ellenkező a véleményem, különösen most, hogy a hírműsorok is a szórakoztatóipar igájába kerültek,. Mindig is nagy rajongója voltam Tom Brokaw munkásságának és természetesen Walter Cronkite-nak is. De Brian Williamset és Diane Sawyert is kedvelem. | hirdetés
 |
|
A film legviccesebb részei közé tartoznak a Diane Keatonnal közös, adok-kapok jelenetei. Sokat improvizáltak?
H. F.: Egyáltalán nem. Vagy a forgatókönyv szerint dolgoztunk, vagy a próbák alatt ötöltünk ki egy-két dolgot, de a forgatáson nem improvizáltunk. Jó volt megismerkedni Diane-nel, korábban ugyanis nem ismertük egymást, sosem dolgoztunk együtt. Másfajta filmekkel azonosítanak bennünket; azt mondanám, hogy Diane a hollywoodi haderők intellektuális csapatait erősíti, én meg kommandó-szolgálatra lettem beosztva. Tudja, az esős-vetődős szakosztályba.
A film a siker természetéről is sok mindent elmond, a lecsúszásról és az újbóli felemelkedésről egyaránt szó van benne.
H. F.: Számomra a siker egyetlen jelentősége, hogy azt csinálhatom, amihez valóban kedvet érzek. Persze jó érzés, hogy nem jelentenek gondot a számlák, de ha csak ennyi lenne, nem csinálnám idestova 40 éve. Szeretem a szakmám, s ugyanazok az ambíciók hajtanak most is, mint kezdő koromban. Hogy hasznára legyek a filmnek, és normális munkatársként viselkedjek.
A film egyik emlékezetes jelenete New York legendás éttermében, a 21 Clubban játszódik. Olyan veterán híradósok veszik körül az asztaltársaságban, mint Bob Schieffer, Morley Safer és Chris Matthews. Miről beszélgettek a felvételek szünetében?
H. F.: Elég sok időnk volt, órákba telt, amíg bevilágították a jelenetet. Úgyhogy viccmeséléssel ütöttük agyon az időt. Ami azt illeti, elég faragatlan poénokkal szórakoztattuk egymást.
Ki volt a társaságban a legjobb viccmesélő?
H. F.: Ki más, természetesen én!
Milyen csatornákon szerzi be a híreket? Tévé, újság vagy internet?
H. F.: A negyedik változat: rádiót szoktam hallgatni. A szalagcímek könnyen eligazítják az embert, de engem jobban érdekelnek az összefüggések, a háttérsztori. Azért szeretem a rádiót, mert ott nincs mellébeszélés, nincsenek show-elemek, mint a tévében. Nincs mese, a történetnek kell eladnia magát, csak a kimondott szó számít. Próbálóm távol tartani magam a tévés hírektől, de azért bele-bele nézek a nagy hírműsorokba. De a vasárnap reggeli show-k a kedvenceim.
A film egyik jelenetében Pomeroy, a híres tévés a Bryant Parkban sétál, amikor egy járókelő összetéveszti egy másik hírességgel. Voltak hasonló tapasztalatai?
H. F.: Velem is történt már ilyesmi. Bár egyáltalán nem hasonlítunk egymásra, nem egy alkalommal előfordult, hogy Michael Douglasnek néztek. Rájuk hagyom, nem javítok ki senkit, csak bólintok és megyek tovább.
Az interjúért köszönet a UIP–Duna Filmnek
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
