A homok hegyekbe gyűlik, laposan elfekve fogadja az óceánt, méri az időt. A homok játék, a gyerekek játéka, de lehet építő- és alkotóanyag is. Játéka az alkotóknak,
 akik arcokat, színeket, házakat formáznak, s a végén belefújják a nagy mesterek lelkét. Így lesz a kép élő, dísze a falnak. Giflo H. Péter gyógypedagógus, Gebri András pedig egy 21 éves, autizmussal élő fiatalember. Művészek, akikben óriási alkotásvágy munkál. András, miközben a több száz darabból álló lemezgyűjteményét hallgatja – tudva minden szám címét és előadóját –, utánozhatatlan gyorsasággal varázsol művészetet: közös homokképeiken, melyek Gustav Klimt, Egon Schiele, Hundertwasser vagy éppen Rosina Wachtmeister képeinek színességét és formavilágát őrzik, a vonalakat képező magokat rakja, Péter pedig szórja a homokot. Ahogyan ő mondja: „Mindketten azt tesszük bele, amiben tehetségünk van.”
Eötvös 10 Közösségi és Kulturális Színtér (VI., Eötvös u. 10.)
04. 5–30.
|
vissza
vissza a lap tetejére
