Az Accord Quartet játszik.
Mendelssohn nem az a szerző, akiről feltétlenül a vonósnégyes jutna az eszünkbe.
 Ott vannak a finom kis szimfóniák, vagy a Hebridák-nyitány, a Hegedűverseny, a Szentivánéji álom, csupa jó ízléssel, tökéletes zeneszerzői tudással megalkotott kompozíció, megnyugodhatunk az előítéletünkben: Mendelssohn az a szerző, akinek túlságosan jól sikerült minden az életben. Soha nem kellett a megélhetésért harcolnia, hiszen az apja gazdag bankár volt, soha nem kellett a tehetségét bizonygatnia, hiszen tizenhat évesen már olyan műveket írt, amilyeneket még Mozart sem tudott abban a korában. Van ebben valami igazság, de még több igazságtalanság is. És a vonósnégyes műfaja éppen arra való, hogy az ilyesmit megmutassa. Mert a kvartett nem bírja a hígságot, a mellébeszélést, a hatásvadászatot. Ha Mendelssohn D-dúr vonósnégyese ma is hat – és hogyne hatna, úgy perzsel az első tétel, ahogy kell –, akkor az egész Mendelssohn-kérdés sokkal bonyolultabb, mint azt képzelnénk.
Régi Zeneakadémia
13., vasárnap, 19.00
|
vissza
vissza a lap tetejére
