PM Online | Korábbi cikkeink

Válni komoly dolog, úgy hiszem. Legalábbis akkor, ha megházasodni az. Annak ellenére lehet ez így, hogy számos embert ismerek, aki több váláson van túl, és ránézésre is megállapíthatóan több további esküvő benne van még a pakliban.

Jó kedéllyel szokták emlegetni korábbi feleségeiket, férjeiket, mindenkivel remek viszonyban vannak, szerencsére, sőt, összejárnak, mint egy (?) nagy család. Ők azért inkább a kisebbség.
Singer Magdolna Júliája kétségbeesett, depresszióba süllyedő, válását mélyen és nehezen megélő nő. Maga a szerző irodalmi munkásságán kívül, nem mellékesen, gyászkutató: a válás megélését (túlélését?) egy közeli hozzátartozó elvesztésén, a gyászmunka elvégzésén keresztül látja és láttatja. A Júlia vagyok, és válok több is, kevesebb is, mint egy regény. Rendkívül érzelmes, puha hangulatú kötet, amely a válás valamennyi elképzelhető érzelmi fázisán végigmegy. Empátiában, megélésben elsőrangú, a teljességre törekvés azonban már néha sokká válik, szegény Júliával egy személyben megtörténik minden, ami ilyenkor csak lehetséges: istenes élményektől kezdve pszichiáteres kezelésen át barátnők támogatásáig, féltékenységi rohamoktól az apátiáig, az álomfejtésen át a terápiás csoportig minden, ami a műfajban kapható. Ami elvész a réven, megkerül a vámon: ha ilyen sematikus, mindent lefedő válási helyzet nem is állhat elő, legalább mindenki megtalálhatja benne azt, ami az ő lelkén könnyíthet. Ha a fenti vidám ismerősökre gondolok, ők valószínűleg egy gyors, új házasságban látnák a kiutat. Legalábbis átmenetileg…