Interjú
Isabelle Carré
2011-03. szám / Köves Gábor
Március 10-én kerül a mozikba a fáradhatatlannak tűnő François Ozon 2009-es műve, a Menedék. A film női főszerepét Isabelle Carré alakítja, aki olyan filmekből lehet ismerős, mint A lápvidék gyermekei, a Szabad szerda, a Szeretni bolondulásig vagy Alain Resnais Coeurs című filmje. A színésznővel Párizsban beszélgettünk.
A film ötlete a rendező és egy terhes színésznő közti beszélgetésből származik. A színésznő végül nem vállalta a szerepet. Ozon megosztotta önnel, hogy ki és miért nem vállalta?
I. C.: Mindent elmondott, töviről hegyire, az egész történetet. A kérdéses színésznő Ludivine Sagnier (legutóbb a Szerelmi bűnökben láthattuk – a szerk.), akit egyébként jól ismerek, jó barátnőm. Az ő terhessége adta Francois-nak az ötletet, hogy egy terhes nőről készítsen filmet. Amikor nekem is felajánlotta a szerepet, azonnal felhívtam Ludivine-t, hogy biztos legyek benne, valóban nem kell neki a szerep. Csak azután mondtam igent, hogy megbizonyosodtam erről.
És a barátnője beavatta, miért nem kellett neki a szerep?
I. C.: Azért nem kellett neki, mert már dolgozott együtt Francois-val (2003-ban a Swimming Pool című filmet forgatták együtt), s mivel ismerte a módszereit, úgy érezte, jobb, ha terhesen nem teszi ki magát egy Ozon-féle forgatásnak. Eleinte én is ellene voltam az ötletnek, különösen, hogy túlságosan is sietve állt össze a produkció, mindössze három hét volt hátra a forgatásig, ráadásul a forgatókönyv sem volt még kész. Végül azonban a kíváncsiságom győzött, s részben az is szerepet játszott a döntésemben, hogy Francois megnézetett velem két filmet.
Mi volt ez a két film?
I. C.: Az egyik Fassbindertől A félelem megeszi a lelket, a másik Douglas Sirktől az Amit megenged az ég. Olyan párkapcsolatokról van szó mindkettőben, amelyek vesztésre vannak ítélve. Össze nem illő emberek alkotják ezeket a kapcsolatokat, olyanok, akiknek nem szabadna egymással kezdeniük, mégis kezdenek. E tekintetben a Menedék nagyon is rokon Fassbinder és Sirk filmjeivel.
Tehát megnézett két klasszikust. Mindez elegendőnek bizonyult, hogy leküzdje az ellenérzéseit?
I. C.: A legnagyobb félelmem az volt, hogy a gyerekem, akivel a forgatás alatt terhes voltam, a későbbiekben úgy fogja érezni, hogy kihasználtam azzal, hogy közszemlére tettem a terhességem. Végül a férjem volt az, aki meggyőzött, hogy nem kell ilyesmitől tartanom. Mire a gyerek eljut oda, hogy megnézze a filmet, minden valószínűség szerint már érteni fogja, mit is jelent színésznőnek lenni. Ha teljesen mértékben nem is, de segített eloszlatni a félelmemet, hogy Francois megígérte, a filmben egy kislánynak adok életet, míg a valóságban fiút vártam. És ahogy egyre többet tudtam meg a szerepemről, megnyugodtam, hogy a filmbeli karakter semmiben sem hasonlít énhozzám. | hirdetés
 |
|
Beavatta Ozont a terhessége mindennapjaiba?
I. C.: Nem, nem így működött a dolog. Francois tőlem függetlenül végezte a házi feladatát. A saját köreiben kutakodott, sok női barátja van, tőlük kapott segítséget, ők avatták be a terhességük részleteibe. Én már csak azért sem nagyon segíthettem neki ez ügyben, mert mint már említettem, nem volt hasonlóság a saját és a szerep szerinti énem között.
Mennyire volt kimerítő terhesen játszani?
I. C.: A felvételek során hamar kimerültem. Ki is borultam az egyik jelenetben, és üvöltözni kezdtem, hogy nem, ezt én nem bírom tovább. Tombolt a hőség, 35 fokos kánikulában a tengerparton forgattunk, és homokdűnéket kellett volna megmásznom – na, ez volt az a pillanat, amikor kifakadtam, és elkezdtem ordibálni a rendezővel. Az ilyesmi egyébként nem volt jellemző a forgatásra, igazán nem panaszkodhatom, annyi figyelmet és törődést kaptam Francois-tól. A forgatás elején sok mindent tisztáztunk, például, hogy hol vannak a határaim, mi az, amit nem vállalok a kamerák előtt. Megértőnek mutatkozott, amin meg is lepődtem egy kicsit, mert olyanokat hallottam róla, hogy kemény tempót diktál, megterhelő a vele való munka. Ez részben igaz is, de ugyanakkor tiszteletben tartotta az igényeimet.
Mit az, amit nem vállalt a kamerák előtt?
I. C.: A teljes meztelenséget például. A filmbeli szexjelenettel kapcsolatban is voltak kéréseim, meg a forgatás menetrendjével is. Főleg technikai részleteket egyeztettünk, például hogy mennyire vegyen közelről a kamera – visszanézve a kész filmet, igazán megható volt látni, hogy Francois mennyire tartotta magát ahhoz, amit megbeszéltünk.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
