Közérzet
Lakattal jöttél
2011-04. szám / Fáy Miklós
Volt valaha Zuglóban, a Bosnyák térnél egy nagyon jó kis pálya. Semmi fakszni, nem volt műanyag pálya, esti világítás, csak épp a legszükségesebbek: néhány elhanyagolt öltöző, a szép zöld gyep, két kapu, és körben a salak.
Vörös porfelhők a futók lába nyomán, sportcipők nyoma a földön, tízszer, húszszor fölülírhatóan, kiben mennyi az erő. Aztán egy elég csúnya napon lakat került a kapura, megsúgták, hogy ezen a helyen bevásárlóközpont épül, és bár szebb látvány egy romos pálya, meg jobb a levegő is fölötte, fájó szívvel hajoltunk meg a jog és az anyagi hatalom előtt, ennek így kell lennie. Mi lettünk a Bosnyák téri fiúk, grundunkat elvették, legalább nem halt bele senki.
Megjöttek a gépek, lebontották az öltözőket, még néhány napig arra mentünk, sóhajtoztunk, hogy erre vajon mi szükség volt, majd tudomásul vettük a megváltoztathatatlant, kerestünk új tájakat. Ha mégis arra vezetett az utunk, szomorúan láttuk, hogy semmi nem épül, a munkagépek levonultak, a bevásárló központot elvitte a válság. Aztán megtörtént a csoda. Egy nap mintha futott volna valaki a pályán. Aztán egyre többen. Kiderült, hogy a tulajdonos nem akart senkit sem megkárosítani, amíg el nem kezdődik az építkezés, hozzájárult, hogy napkeltétől sötétedésig róhassák a köröket a megszállottak és egészségre vágyók. Most is onnét jövök, és azon gondolkodom: vajon miért nem volt senkinek ennyi esze a Zeneakadémia vezetői között. | hirdetés
 |
|
Azt az épületet is bezárták, hogy majd két év múlva, Liszt 200. születésnapjára megújulva átadják. Aztán eltelt egy év, a diákok még mindig ugyanoda jártak, a felújítást el sem kezdték. De senkinek nem jutott eszébe, hogy talán újra meg kellene nyitni az épületet, hiszen Budapesten a Zeneakadémiát nem lehet kiváltani, ilyen méretű és akusztikájú terem egyszerűen nincsen. Hiába próbáltak meg hangversenyeket szervezni színházakba vagy a Fővárosi Nagycirkuszba, a Zeneakadémia bezárása óta tisztességes, jó hangulatú kamaraestet nem hallhatott a közönség.
Eltelt még egy év. A tanítást máshová költöztették, kiderült, hogy az intézmény eladósodott, hogy meg kell válni nagy tanáregyéniségektől, az oktatást redukálni kell. Lassan eljön a beígért átadási határidő, és a tényleges munka még mindig el sem kezdődött. Elhitették, hogy csak két évig kell kibírni, most pedig mindenre hivatkoznak a felelősök, csak azt nem mondják, hogy miért ámítottak. Át lettünk szépen verve. Kár magunkat sajnálni, mindenről mi tehetünk, akik mosolyogva nézzük, hogyan csapnak be minket. Legfeljebb olyasmin töprenghetünk, hogy ha súlyos anyagi körülmények közé került az intézmény, miért mondott le két éven keresztül a szép, kerek összegű terembérletről. Biztos erre is van valami igaznak tetsző magyarázat. Talán egyszer a felelősöket is megnevezik. Majdnem mindegy. Azokat az éveket úgysem adja vissza senki, amikor esti koncertek helyett csak a sötét ablakokat nézegethettük a Liszt Ferenc téren.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
