PM Online | Korábbi cikkeink

A korabeli pesti vicc szerint Vörösmarty Mihály leánykori neve Zserbó volt. A fanyar humor a világhírű Gerbeaud 1948-as államosítására és átnevezésére utalt,
de már előtte is sok víz lefolyt a Dunán. Meg azóta is. Idén 150 éves a patinás cukrászda, amelynek nevét versek, sanzonok is őrzik az utókor számára.

És ha valami nagy baj addig nem történik, jövőre lekörözik a török birodalom uralkodásának hosszát.

1858–1870
A mai József nádor téren megnyitja cukrászatát Kugler Henrik, egy, első üzletét 1797-ben alapító soproni cukrászdinasztia leszármazottja, akiről már a megnyitás évében ódákat zeng a Budapesti Hírlap: „Máris sok előkelő társaságot fogad ízléses szalonjában, hol a kitűnőleg szolgáltatott chinai és orosz théán kívül a theasütemények egy különös nemével Pesten a legjobb fagylaltot lehet enni.” Nyaranta itt lehet először az utcára kihelyezett asztaloknál fagylaltot fogyasztani, és az úttörő szellemiség a kezdetektől áthatja a hely működését. A Kugler cukrászda székhelyét 1870-ben teszi át legendás tulajdonosa a Színház (a mai Vörösmarty) térre, ahol azelőtt Privorszky Ferenc fényűző kávéháza üzemelt. (Utóbbi egyébként egy igazi pechvogel: övé volt a Pilvax elődje is az Urak utcájában, így két történelmi kávéházat adott tovább idő előtt, anélkül, hogy nevét az utókor különösebben emlékezetébe véshette volna.)

1870–1884
Kugler Henrik süteményei és habos kakaói egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek, különleges likőrjeinek csodájára járnak. Ő honosítja meg Magyarországon a francia mignont és bonbont is, amelyeket eztán hosszú évtizedekig kuglerként neveztek hazánkban. Szintén nála csomagolnak először elvihető papírtálcára süteményeket. Kugler Henrik 1882-ben Párizsban ismerkedik meg Gerbeaud Emillel, a svájci származású, Franciaországban dolgozó cukrásszal, akit Pestre invitál, és utódja nem lévén, 1884-ben megbízza a Kugler cukrászda vezetésével. Ő maga visszavonulván kizárólag lótenyésztési szenvedélyének szenteli idős éveit.

1884–1910
Gerbeaud Emil tüstént újításokat vezet be az üzletmenetben, külső megrendelésre is dolgozik, növeli az alkalmazottak számát, külön munkaerőt tart az édességek saját tervezésű és gyártású díszdobozos csomagolására, szállítására. Már az ő munkáját dicsérik az új termékek is; a vajas sütemények, párizsi krémek, cukorkák és teasütemények széles választéka. Nevét még azok is áldhatják, akik esetleg sosem hallottak róla, ő ismerteti meg ugyanis Magyarországgal a macskanyelvet és a konyakos meggyet is. Nevét őrzi természetesen a Gerbeaud („Zserbó”) szelet is. A gépesített, modern, 150 alkalmazottat foglalkoztató céget még sokáig „Gerbeaud – Kugler utóda” néven működteti, részben hagyománytiszteletből, részben kiváló üzleti érzékről tanúbizonyságot téve. Ebben a termékeny időszakban sorra nyeri el a hazai és nemzetközi díjakat és díszokleveleket. Ilyen elismerés éri 1909-ben is, amikor a Budapesti Székesfővárosi Cukrászok és Mézeskalácsosok Ipartestületének közgyűlésén a testület örökös díszelnökévé választják.

1910–1945
A cukrászda káprázatos belső terének ma is látható kialakítását

1910-ben, a kor ünnepelt iparművésze, Darilek Henrik tervei alapján nyeri el. A cukrászda berendezésekor sokféle nemes faanyagot, márványt, bronzot használnak fel. Gerbeaud maga a párizsi világkiállításról hoz magával gyönyörű szecessziós asztalokat és más berendezési tárgyakat. Az első világháborút több-kevesebb szerencsével átvészeli a hely, majd röviddel utána tulajdonosa, Gerbeaud Emil 1919-ben elhalálozik. Az üzletet 1940-ig felesége irányítja tovább, aki szintén nagy hozzáértéssel vezeti a helyet. Kortársai így búcsúztatják: „Nem ül ott többé tejszínhab-fehér hajával, selyemruhájában a kassza mögött, hogy ellenőrizze, szabályszerű és ízléses-e a habos kávé a nemes porceláncsészében, és hogy eléggé ragyog-e az ezüsttálca a csokoládé alatt.” Tőle két veje veszi át az irányítást. Ők 1945-ben külföldre távoznak.