Mladen Stilinovic a hetvenes években indult közép-európai neoavantgárd művészek egyik legjelentősebb képviselője. A Ludwig Múzeumban megrendezett retrospektív kiállítása, amely egyedülálló léptékű a régióban és Magyarországon,
a művész legfontosabb installációit, kollázsait, fényképeit, művészkönyveit, festményeit, objektjeit és filmjeit mutatja be – legtöbbjük most először szerepel kiállításon. Stilinovic a hetvenes évek óta a legkülönfélébb médiumokon keresztül próbál választ adni olyan, manapság bennünket is különösképp érintő kérdésekre, mint hogy megfoszthatók-e a szimbólumok, színek, szlogenek politikai és művészeti kontextusuktól. Művei az irónia, a paradoxon és a manipuláció eszközeivel kritizálják a politikai nyelvhasználatot, a művészet intézményi hierarchiáját, illetve a pénz és a munka szerepét a társadalomban. 1975-től tagja volt testvérével és barátaival a Hat Szerző Csoportja nevű művészcsoportnak, melynek nyilvános helyeken végbevitt kiállítás-akciói lehetővé tették a művészetről folytatott eszmecserét avval a közönséggel, amelynek nem szokása kiállítások látogatása.
A nyolcvanas években született, több száz darabból álló művében, A holtak kizsákmányolása című installációban az értelmüket vesztett, kiüresedett jelekkel foglalkozik: legyen szó akár a kommunista ideológia jelképeiről, akár olyan letűnt művészeti jelenségekről, mint az orosz avantgárd vagy a szocialista realizmus. Stilinovic szerint a művésznek – saját magát is beleértve – tisztában kell lennie azzal, hogy a halott jelek használata kizsákmányolást jelent. A kiállítás címét is adó Húzd rá! című munkában például Stilinovic ironikusan a homlokára ragasztott pénzzel mutatkozik, mint olyan művész, aki ki van szolgáltatva a társadalmi működésnek, vagyis mások nótáját húzza. A művész szerepével egyébként jó néhány műve foglalkozik, többek között az egyik legismertebb „feliratműtárgyában”: A MŰVÉSZ, AKI NEM BESZÉL ANGOLUL, NEM MŰVÉSZ. |
vissza
vissza a lap tetejére
