Eszter hagyatéka
2008-16. szám / Gulya István
Márai Sándor a XX. századi magyar irodalom egyik legnagyobb – külföldön: legismertebb – alakja. Műveinek filmre vitelével már többen próbálkoztak:
hazai földön Iglódi István A gyertyák csonkig égnek című  regényadaptációval indította a sort, vitatható színvonalon, de azzal a sajnálatosan aktualitással, hogy ez volt Agárdy Gábor utolsó filmszerepe. A tévéfilmek felől érkező Sipos József mozija – az azonos címen íródott Márai-kisregény, az Eszter hagyatéka átültetése – minőségében túltesz Iglódi említett munkáján, illetve az önéletrajzi írások ihlette, tavaly bemutatott Az emigráns – Minden másképp van című Szalai Györgyi–Dárday István-alkotáson. Ez a film igazi, a szó legjobb értelmében vett tévéfilmes feldolgozás. Sipos adaptációja minden bizonnyal szíven találja a negyven fölötti hölgykorosztályt – sajnos azonban a többiek szívére hiába pályázik. A Balaton-felvidéki kúria kényszerű magányában vegetáló, „vénülő” úr-kisasszonyt (Nagy-Kálózy Eszter) – akinek egyedüli társa Nunu (Törőcsik Mari), egy beazonosíthatatlan korú és funkciójú szolgáló – meglátogatja élete nagy szerelme, Lajos (Cserhalmi György). Hajdanán a férfi azt ígérte, örökké az asszony mellett lesz, ám aztán mégis Eszter nővérét vette nőül. Eszter és Nunu érzi, mi több, tudja: Lajos végső vizitációjának nyomós oka van. A férfi akar valamit… És amit Lajos akar, azt korábban mindig meg is szerezte. Az Eszter hagyatéka nem mai film. Egy hajdani módszer szerint, régi ízekkel mesél el egy régimódi történetet. Mindezt nagyszerű színészekkel, jó rendezővel, megőrzésre méltó irodalmi alapanyag birtokában teszi.
Eszter hagyatéka
Magyar film | hirdetés
 |
|
Rendező: Sipos József
Főszereplők: Nagy-Kálózy Eszter, Cserhalmi György, Eperjes Károly, Törőcsik Mari
90 perc
Forgalmazó: Best Hollywood
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
